Veterán vakcinafejlesztő is közreműködik a koronavírus elleni oltóanyag fejlesztésében

A rubeola, más néven rózsahimlő gyerekkorban könnyebb lefolyású betegség, azonban ha kismamák, főleg a terhesség korai szakaszában fertőződnek meg, a magzat súlyosan károsodhat. Az átoltottság hiánya miatt még jelenleg is évente kb. 100 ezer gyerek születik rubeola miatti károsodással világszerte. A károsodás sokféle lehet, a szívfejlődési hibától a hallási vagy látási problémákig, de vetélést, koraszülést is okoz a vírus. 1964-ben az USA-n átszáguldó járvány miatt 12,5 millióan betegedtek meg, és 20 ezer súlyosan sérült gyerek született, szívproblémákkal, szellemi visszamaradottsággal, siketen vagy épp vakon. A védőoltás legfontosabb szerepe pontosan a magzatkárosodások megelőzése, ezért is fogott bele az oltás elkészítésébe Stanley Plotkin az akkori járvány idején, a Wistar Intézet laboratóriumában. A rubeola elleni oltás elkészítését követően Plotkin részt vett számos más oltóanyag kifejlesztésében vagy alkalmazásának vizsgálatában, mint a veszettség, a lépfene, a gyermekbénulás, és társfeltalálója volt a rotavírus elleni oltásnak is, amellyel ma a kisgyerekek sokaságát lehet megóvni a súlyos hasmenés okozta haláltól.

A veterán vakcina-fejlesztő most 87 éves, ez azonban nem akadálya annak, hogy részt vegyen a koronavírus elleni küzdelemben, Philadelphia közeli otthonából segíti az oltást tervezők munkáját szaktanácsadással, az elmúlt hetek során hat vakcina-fejlesztési programban is tudományos tanácsadó volt. A Science tudományos folyóirat készített interjút a kiváló szakemberrel, elsősorban a tapasztalatairól, s arról, amit a mostani járványról gondol.

Kérdés: Ön már átélt egy világjárványt, amelynek mind az USA-ban, mind világszerte súlyos következményei lettek, meséljen róla!

Válasz: Nagyon széles körben elterjed fertőzés volt a rubeola, a különbség csak annyi, hogy az a kismamákra nézve volt elsősorban veszélyes. Nem olyan általános aggodalom vette körbe a járványt, mint a mostani koronavírusét, csak a kismamák és persze az ifjú apák aggódtak. A kismamák, vagy azok a fiatal nők, akik gyermekvállalást terveztek, eléggé pánikoltak a járvány miatt. Kiszámítottam, hogy Philadelphiában az összes terhesség 1 százalékát érintette a rubeola-járvány.

K: Önt is érintette fiatal szülőként az egykori járvány?

V: Akkor már volt egy egyéves fiunk, és a feleségem nem volt várandós, így magam nem voltam érintett. Azonban olyan kutatólabort vezettem, amely egy idő után afféle nem hivatalos diagnosztikai központtá vált. Az, hogy ott ültem és magyaráztam a kismamáknak, hogy milyen kockázatokra számíthatnak, meglehetősen hamar felnyitotta a szememet. Sokan döntöttek úgy, hogy a kockázat ellenére megtartják a magzatot, sokan pedig a művi vetélés mellett döntöttek. Egy dolog azonban közös volt mindben: a kín, amivel a döntésüket meg kellett hozniuk.

K: Mivel a rubeola sokszor tünetmentes, nagy fokú bizonytalanságot jelenthetett ez a kismamák számára. Mit tanácsoltak nekik a közegészségügyi hatóságok?

V: Nem sok mindent lehetett nekik mondani azon kívül, hogy kerüljék az embereket, akiken látható jelei voltak a rubeolának, mint pl. a kiütések. De nem lehetett megállapítani, hogy kik voltak tünetmentes fertőzöttek. Része volt a szorongásnak az, hogy a nők nem tudták megállapítani, kik fertőzhetik meg őket, kik jelentenek veszélyt a magzatukra nézve.

K: Összehasonlítható ez azzal, ami a mai járvány során történik?

V: Vannak hasonlóságok. Egyértelmű, hogy akinek láza van, azzal nem szabad kontaktusba lépni, azonban úgy tudjuk, hogy vannak tünetmentes fertőzöttek is, főként a fiatalok és a gyerekek körében. Emiatt is beszélnek az egészségügyi hatóságok a távolságtartásról, arról, hogy ne érintsük meg egymást. Ma is úgy van, mint a rubeolával volt: az ember nem tudja kizárólagosan megállapítani, hogy kik lehetnek a fertőzöttek.

K: Akkoriban viszont távolról sem volt olyan jellegű társadalmi bezárkózás, mint ma, ugye?

V: Voltak figyelmeztetések, felhívások a nők felé, azonban a maihoz hasonló intézkedésre nem került sor.

K: Mielőtt a védőoltást 1969-ben bevezették volna, a rubeola 4-6 évente rendszeresen visszatérő járványokat okozott. Számíthatunk hasonlóra az új koronavírus esetén is?

V: Ez a 64 000 dolláros kérdés. (egykori amerikai kvízjáték főnyereménye volt – szerk.). Erre tényleg nem tudok biztos választ adni. Mindannyian bízunk benne – hangsúlyozni szeretném, hogy csak bízunk, hogy az új koronavírus nem marad fenn a népességben valamely enyhe formában, amelyből újra és újra felbukkanhat a későbbiek során. Ne feledjük, hogy három-négy olyan légúti koronavírus van jelenleg, amelyeket néhány éve sikerült kimutatni, s ezek szerencsére gyenge tüneteket okoznak csupán. Ezek folyamatosan itt keringenek a népességben, nem tűnnek el. Erről a mostani koronavírusról pedig elképzelésünk sincs, hogyan fog viselkedni majd. Emiatt is az a legfontosabb, hogy a lehető legrövidebb idő alatt sikerüljön ellene védőoltást kifejleszteni, hogy legyen vakcinánk már arra az esetre, ha a következő télen új erővel, ismét fellángol a járvány.

K: Miben különbözött az 1960-as évek rubeolaoltásának előállításáért folyó versenyfutás a mai helyzettől?

V: Intenzív volt a munka is és a versengés is az oltásért. Azonban akkoriban jóval kevesebb nagy cég volt, amelyik oltások fejlesztésével foglalkozott, nem voltak a kínai és indiai cégek, csak egy maréknyi olyan, mint a Merck, és az, amely ma a GlaxoSmithKline.

K: Az Ön rubeola elleni védőoltása jobb volt a többiekénél, több antitestet eredményezett és kevesebb volt a mellékhatása, azonban az USA-ban mégis félresöpörték, és 10 éven át nem kapta meg a kormányzati engedélyét sem, politikai okból. A politika mindig befolyásolja az oltásokért folyó versengést?

V: Erre csak igennel válaszolhatok.

K: Milyen tanulsággal szolgál a rubeola esete a politika és az oltás fejlesztése közti kapcsolatról?

V: Jelenleg legalább 40 védőoltás-jelöltön dolgoznak, nemcsak az USA, hanem az egész világon. Az, hogy végül melyiket választják majd ki, objektív kritériumok alapján kellene, hogy eldőljön, és jobb volna, ha nem csak egyet engedélyeznének majd. Számos előnye lehet annak, ha több koronavírus elleni vakcinánk is van, hisz, ha milliónyi adagra lesz szükség, és ezt egyetlen gyártónak kell előállítania, fennakadások lehetnek a gyártókapacitás miatt. Egészen valószínűtlen, hogy egyetlen gyártó képes az egész világot ellátni. Több gyártóra lesz szükség, és ha többféle, egyaránt hatékony oltóanyag is van, ezt is könnyebb megoldani. Nem fogok egyetlen vakcina mellett érvelni, kivéve, ha a többivel valamiféle gond lehet.

K: A technológiai fejlődésen túl milyen előnyeink vannak ma az 1960-as évekhez képest?

V: A CEPI (egy nemzetközi szervezet, amely a legfontosabb járványügyi fejlesztéseket koordinálja és finanszírozza) vezeti az új koronavírus elleni védőoltások fejlesztési munkálatait, és hat projektet finanszíroz is jelenleg. Ilyen szervezet nem volt a 60-as években, és ma nagyon nagy szükség van rá, hatalmas előnyt jelent. Nemcsak gazdaságilag érdekelt társaságok folytatják a kutatásokat, hanem egy olyan szervezet is, amely kellően innovatív lehet.

Visszatérve a rubeola elleni oltásra: legalább öt évbe telt, mire az oltóanyag a piacra kerülhetett, a mai vészhelyzetben nem engedhetünk meg magunknak efféle késlekedést. Valós esélyt látok arra, hogy a jövő évre már legyen hatékony védőoltásunk, és ez igen nagy különbség. Az is igaz, hogy jelenleg felkészültebbek vagyunk, mint a 60-as években, bár távolról sem ideális mértékben, de mégis csak felkészültebben viszonyulunk egy olyan szükséghelyzethez, amely oltás kifejlesztését teszi szükségessé.

K: Mit tudhatunk meg az Ön oltásfejlesztéseinek több évtizedes tapasztalatai alapján?

V: Már most úgy kell készülni, hogy nagyon nagy mennyiségben tudjuk gyártani az oltóanyagot, ez nem olyasmi lesz, amit egyetlen laboratóriumban el tudunk készíteni. Olyan gyártókra van szükségünk, amelyek képesek szuper tettekre, és arra is azonnal.