Gyöngyvér, János, Gyöngyi2020. október 23., péntek
Tudomány

Az élőhelyrombolás időzített bomba az új fertőző betegségek felbukkanásához

National Geographic Magyarország

A természetes élőhelyek érintetlenségét nemcsak úri huncutságból célszerű megóvni, az épségük garantálhatja azt is, hogy a számtalan, ember számára még ismeretlen kórokozó ne tudjon állatról átkerülni ránk.

Forrás: Pixabay

Hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a tudományos világot az állatról emberre kerülő kórokozók felbukkanása. A korábbról már ismert járványok egy részéről régóta tudjuk, hogy eredetileg állati betegség volt, mint pl. a pestis, vagy az ebola is. A koronavírusokkal kapcsolatosan is számos kutató vizsgálta elsősorban a trópusok élővilágát, és mérte fel az ott előforduló potenciális veszélyt jelentőket, amelyekről feltételezhető, hogy gazdát vált egy közeli találkozás esetén. Különösen a denevérekből eredhetnek olyan vírusok, amelyek, a denevér speciális immunrendszere miatt, ha emberre ugranak át és képessé válna a humán fertőzésre, igen súlyos betegséggé fajulnak. Feltételezik, hogy a koronavírusok őse egykor denevérekre szakosodott volt, ma viszont már embereket és más állatokat is képesek megbetegíteni. Egy 2015-ben megjelent tanulmányban kínai patkósdenevérek vizsgálata alapján feltárták, hogy számos, a SARS-CoV-hoz hasonló koronavírus rejtőzik még ezekben az állatokban, s köztük nem egy a SARS-hoz hasonló módon képes a sejtekbe jutni. A MERS-CoV-hoz hasonló koronavírusokra a világ számtalan pontján élő denevérekben bukkantak rá. A kutatásból az is kiderült akkor, hogy a vírusok felszínén lévő fehérjetüskék felépítése segíthet annak megválaszolásában, hogy képes lesz-e egy állati koronavírus emberre „átugrani”, s ezek vizsgálata előrevetítheti a potenciális jövőbeli járványokat.

Miért van jelentősége ennek? Az emberi tevékenység egyre inkább olyan helyszíneken (is) zajlik, amelyben korábban háborítatlanul éltek például az említett denevérek. Az erdőirtásokkal párhuzamosan a korábban erdei életmódú denevérek az ember közelébe, vagy egyenesen a városokba költöznek, mindemellett bozóthúsként is egyre nagyobb a szerepe a denevérnek (illetve számos más vadállatnak is). Gabonban 2004-ben egy őserdei falucska lakóiból 37 megfertőződött az ebola vírusával, köztük számos olyan ember, aki előzőleg az erdőben elejtett egy csimpánzt, és a tetemét hazahozta a faluba, elfogyasztani, számolt be az ensia.com környezeti hírportálja.

Az őserdők néhány évtizede még érintetlen vadont jelentettek, és az volt az elterjedt nézet tudományos körökben is, hogy az érintetlen vadonból kerülnek át a kórokozók az emberi környezetbe. Azonban mára már sok kutató számára kiderült, hogy az olyan kórokozók, mint a SARS-CoV-2 átjutáshoz arra van szükség, hogy az élőhely érintetlen volta sérüljön, felboruljon az ökológiai egyensúly és csökkenjen a biodiverzitás. Egyre inkább észrevesszük – legalábbis a szakemberek -, hogy az emberiség jól-létéhez a bolygó teljességének jól-léte is szükséges. Erdőirtás, útépítés, bányászat, vagy épp mezőgazdálkodás az őserdőben: mi magunk segítjük elő a korábban tőlünk távol, elzártan élő kórokozók emberközelbe kerülését. Ha egy ökoszisztémát megzavarunk, a benne élő kórokozók új gazda után néznek, és ez az új gazda gyakran a nagy számban rendelkezésre álló ember.

A nagy világjárványok esélye évről évre nő, és erre már jó ideje figyelmeztetnek a szakemberek, mint például egy 2014-es tanulmányban arra jutottak, hogy az elmúlt évtizedek járványainak döntő többsége állatról emberre átterjedt betegség volt. Az amerikai járványügyi hivatal, a CDC szerint az újabb emberi fertőző betegségek legalább kétharmadáról tudjuk, hogy állati eredetű.

Kate Jones, a University College London Biodiverzitás- és Ökológia Tanszékének vezetője és kutatótársai, egy 2008-ban készült elemzésben 1940-2004 közt felbukkant 335 új betegségről megállapította, hogy legalább 60 százalékuk állatokból ered, és jelenünkhöz közeledve nőtt a számuk is. Jones szerint a betegségek számának gyarapodása egyértelműen az emberi tevékenységhez köthető, a környezet megváltoztatása és a viselkedésünk egyaránt közrejátszik ebben. Egyszerűen sokkal könnyebben és gyakrabban kerül az ember kapcsolatba a vadállatokkal, olyan fajokkal is, amelyekkel soha korábban, s így a bennük élő kórokozókkal is találkozunk.

Az állati eredetű betegségeink felbukkanása Jones szerint benne van az árban, amit a gazdasági fejlődésünkért fizetni kell. „Sokkal többen vagyunk jelen mindenféle környezetben, háborítatlan helyekre özönlünk be, és olyan körülményeket teremtünk, ahol a vírusok egészen könnyedén képesek gazdát váltani, azután elcsodálkozunk, ha felbukkan egy-egy új betegség.” A kutatásaik azt is vizsgálták, hogy miként hat az élőhelyrombolás a vírusok átadására. Arra jutottak, hogy a rosszabb minőségű (értsd: eredeti biológiai sokszínűségétől megfosztott), és leegyszerűsített felépítésű élőhelyeken felerősödnek a vírus átadásához vezető hatások, az ott megmaradni képes állatokról fognak az emberre kerülni a kórokozók.

„Megszámlálhatatlan kórokozó van a vadonban, fejlődnek, változnak folyamatosan, s elérkeznek ahhoz a ponthoz, amikor már az emberre nézve is veszélyesek lehetnek. Ennek mindig is megvoltak a kockázatai”- magyarázza Eric Fevre, a Liverpooli Egyetem állati fertőzésekkel foglalkozó vezető szakembere. A pár évtizeddel ezelőtti helyzethez képest annyi változott, hogy ma gyakorlatilag bárhol felbukkanhatnak az új betegségek, természeti és városi környezetben is. „Olyan sűrűn lakott helyeket hoztunk létre, ahol velünk együtt él rengeteg madár, rágcsáló, denevér, a háziállataink, és számtalan más élőlény. Ez pedig megsokszorozza a fajok közti interakciók lehetőségét.”

Csak a jéghegy csúcsa

Thomas Gillespie betegség-ökológus, az Emory Egyetem Környezettudományi Karának docense azt kutatja, hogy az élőhelyek beszűkülése és az emberi tevékenység miként befolyásolja a betegségek állatról emberre ugrását. „A kórokozókat nem érdeklik a határok. Egyáltalán nem lepett meg a koronavírus felbukkanása, hiszen a legtöbb kórokozó még felfedezésre vár, még csak a jéghegy csúcsát látjuk.” Az ember képes tökéletes körülményeket teremteni a kórokozók számára azzal, hogy eltünteti az ember és az állat közt fennállt természetes határokat. „Várható egy újabb influenza világjárvány is sok halálos áldozattal, és számos más betegségre is számítanunk kell. Az eboláról tudjuk, hogy nem könnyen fertőz, azonban, ha egy ebolához hasonló halálozási arányú betegség kanyaróhoz hasonló fertőzőképességgel párosulva elérné az emberiséget, annak elképzelhetetlen hatásai lennének.” Egy 2012-es vizsgálat az USA-ba illegálisan beszállított bozóthús-jellegű állati maradványok előfordulását és kórokozóit elemezte.

A vadállatokra mindenhol hatalmas nyomás nehezedik, a környezetben lezajló változás őket is összezsúfolja, s velünk, emberekkel is közelebbi kontaktusba kerülnek. A változásokat túlélő fajok más állatokkal és az emberrel is elegyednek, így például az USA-ban a kertvárosok erdőkbe nyomulása révén megsokszorozódott a kullancsokkal, s a Lyme-kórt okozó baktériummal is a találkozás. Nemcsak annak az esélye nő meg, hogy az egyes emberek elkapják a betegséget, hanem a kórokozó életciklusa is átalakul az emberi hatások miatt.

Richard Ostfeld, a Millbrook-i Cary Ökoszisztéma-kutató Intézet megbecsült, rangidős szakembere kutatótársaival egy új tudományág, a bolygószintű egészség megteremtésén dolgozik, ez a szakirány az emberek és az ökoszisztéma egészségi állapota közti összefüggéseket vizsgálja. „Sokan félreértik a vadonból ránk leselkedő betegségeket. Azt hiszik, hogy ezekkel maga az ökoszisztéma fenyeget minket, persze a természet valóban hordoz veszélyeket, ám mi tesszük sokkal rosszabbá a helyzetet azzal, hogy beavatkozunk.” Ostfeld a patkányokat és a denevéreket – mindkettő hordoz emberre veszélyes kórokozókat – hozza fel példának: „Mind a rágcsálók, mind a denevérek néhány faja kimondottan jól érzi magát emberi zavartatás hatására, elszaporodnak, s nagy lehetőségük nyílik arra, hogy valamely betegséget átadjanak nekünk. Minél jobban megzavarjuk az élőhelyüket, annál nagyobb a kórokozók átadásának esélye is.”

 

A piaci kapcsolat

Forrás: Pixabay

 

A fertőzéskutató szakemberek úgy vélik, hogy azok a húspiacok, ahol az újonnan nőtt városok lakosait látják el vadhússal, bozóthússal, szintén melegágyai lehetnek az állatról emberre ugró kórokozóknak. E piacokon helyben vágják le az élőként odaszállított állatokat, így volt ez a vuhani piacon is, amelyről egyes vélemények szerint a COVID-19 elindulhatott, vagy épp ott erősödhetett meg a vírus. Nyugat-Afrika hasonló piacain a szabadban ölik le az állatokat, nagyon gyakran a városszéli szeméttelep tőszomszédságában, így tisztaságról egyáltalán nem beszélhetünk… „Hírhedt Lagos (Nigéria) piaca, ahol időzített atombomba ketyeg” – mondja Kate Jones. Azonban nem szabad elfeledni, hogy ezek a hagyományos piacok látják el élelemmel Afrika és Ázsia lakosságának igen jelentős részét. Bár a kínai állatpiacokat bezáratták azóta a hatóságok, ez önmagában kevés lesz a probléma elkerüléséhez a jövőben – mondják a szakemberek. „Mindemellett sok százmillió embernek alapvető fontosságúak e piacok, így megszabadulni tőlük gyakorlatilag lehetetlen lesz” – magyarázza Delia Grace, a Kenyában működő Nemzetközi Haszonállat-kutató Szövetség állatorvosi járványtani szakembere. Azzal, ha betiltják a piacokat, csak azt érhetik el, hogy illegalitásba kényszerülnek az eladók, s így még inkább csorbát szenved a tisztaság.

Más szakértők a piacok helyett a vadállat-kereskedelemben látják a probléma gyökerét. Eric Fevre és Cecilia Tacoli (az emberi településeket vizsgáló csoport vezetője, IIED, Nemzetközi Környezet- és Fejlesztéskutató Intézet) szerint nem az élelmet nyújtó piacokra kellene ujjal mutogatni. „A vadon befogott állatok jelentik a legfőbb problémát, mivel ők az eredeti gazdái számtalan, még ismeretlen kórokozónak. A fertőzésekben a piacokkal feltárt kapcsolat nem egyszer homályos, nem egyértelműsíthető, számos komplex tényező eredménye lehet egy-egy új zoonózis (állati eredetű betegség) felbukkanása.

Változtassuk meg a magatartásunkat!

Mit tehetünk e betegségek visszaszorítására, már ha egyáltalán tudunk bármit is tenni? Jones szerint a változásnak mind a gazdag, mind a szegény társadalmak körében meg kell kezdődnie. Az ásványkincsek, fa, és más természeti javak iránti igény a fejlett, gazdag országok részéről hatalmas nyomást jelent. Ennek hatására alakítjuk át az élőhelyeket, szakítjuk meg a természetes ökológiai folyamatokat. „Gondolnunk kell a globális biológiai biztonságra is, meg kell keresnünk a gyenge pontokat, meg kell erősítenünk a szegény országok egészségügyi ellátórendszerét, különben a számtalan hasonló járványra számíthatunk még” – magyarázta Jones.

„A kockázatok generációk óta itt vannak, azonban ma sokkal nagyobbak, mint valaha. Az egyetlen, amit megváltoztathatunk az elkerülésük érdekében, az a saját viselkedésünk” – mondta Brian Bird, a Kaliforniai Egyetem Állategészségügyi Intézetének ebola-vizsgáló csoportjának víruskutatója. „Folyamatos vészhelyzetben vagyunk, a betegségek könnyebben és távolabbra tudnak terjedni ma, mint korábban bármikor, s ez azt is jelenti, hogy a rájuk adott válaszlépéseinknek is követniük kell e sebességet. Ez egyrészt befektetéseket jelent, de szükség van magatartásunk megváltoztatására, s arra, hogy kisközösségi szinten kommunikáljunk az emberekkel.” Bird úgy véli, azoknak is meg kell érteniük a kórokozók felbukkanásának okait, akik a helyszíneken élnek és dolgoznak, mint a fakivágásban, vadászatban, árusításban érdekeltek, vagy épp a vevőik. Minden járvány 1-2 átfertőzéssel kezdődik, a megoldást pedig a felvilágosítás és a figyelemfelkeltés jelentheti csak. „Az ebolában érintett közösségekkel dolgozva Sierra Leone területén megértettem, hogy ezek az emberek sokkal több információt szeretnének kapni, mint ami elérhető számukra jelenleg. Szeretnék megérteni, mi történik, és szeretnének tanulni belőle.”

Fevre és Tacoli szerint az újragondolt urbanizáción keresztül is igen sokat el lehet érni, főként a gombamód szaporodó illegális bódévárosokban. „A hosszú távú megoldáshoz át kell tervezni az infrastruktúrát, újragondolni a városfejlesztéseket, hogy aztán ezzel is akadályozzuk a minden bizonnyal újra és újra felbukkanó fertőzések terjedését.”

Végszóként Bird elmondta: „A legfontosabb, hogy folyamatos készültségben legyünk. Nem tudjuk megmondani, hol fog felbukkanni a következő kórokozó, az is bizonytalan, hogy mikor, ám épp ezért, mindig a lehető legrosszabbra kell felkészülnünk. Az egyetlen dolog, ami biztos: lesz következő járvány is.”

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt 

Hozzászólások

Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

Digitalizált koponyák alapján rekonstruálták az ELTE és a Kaposvári Egyetem kutatói 24 kutyafajta és 4 vadon élő farkasféle agyát - tájékoztatta az ELTE az MTI-t.

A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

A Yellowstone vulkánját leginkább csak a gejzírjeiről vagy a pusztító kitöréssel fenyegető rémhírekből ismerjük, holott egészen kézzel fogható és hasznos dolgokat is adott.

Milyen szerepük van a vadászpókoknak az almakártevők irtásában?

Milyen szerepük van a vadászpókoknak az almakártevők irtásában?

A pókok az almaültetvények lombkoronájában a leggyakoribb és legnagyobb fajszámban előforduló nagytestű ízeltlábú ragadozók közé tartoznak.

Lezajlott a mintagyűjtő manőver a Bennu kisbolygón

Lezajlott a mintagyűjtő manőver a Bennu kisbolygón

A NASA OSIRIS-REx űrszondája a tervek szerint hajtotta végre a szükséges lépéseket, de csak néhány nap múlva derül ki, hogy elegendő mintát tudott-e venni.

Magányos, apró bolygót találtak a Tejútrendszerben

Magányos, apró bolygót találtak a Tejútrendszerben

Nem minden bolygó kering csillagok körül: egyes objektumok idővel kilökődnek a csillagközi térbe.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket