National Geographic Magyarország

Magyar kutatók azt vizsgálták, hogy a fásszárú növények megjelenése csökkenti-e a gyepek biológiai sokféleségét vagyis biodiverzitását.

Eurázsia középső és keleti területén közel 9 millió négyzetkilométert foglal el a sztyepp társulás. Ezt a tájat Magyarországon pusztaként ismerjük. Különböző okok miatt ezeken a gyepeken először cserjék, majd fák – azaz fásszárú növények – jelenhetnek meg. Magyarországon ennek a jelenségnek a fő oka a legeltetés vagy kaszálás felhagyása. Az ember megérkezése előtti időszakban valószínűleg nagytestű növényevők (bölények, őstulkok, vadlovak) legelése akadályozta meg, hogy a gyepek beerdősüljenek. Később évszázadokon keresztül marhákkal és birkákkal legeltették ezen területeket illetve számos esetben kaszálással hasznosították a gyepeket. Ma a gazdasági viszonyok változása miatt sok gyepterület kezelését felhagyják, és sok helyen megindul a fásszárúak, azaz cserjék és fák térhódítása.
Magyar kutatók arra keresték a választ, hogy a fásszárú növények megjelenése csökkenti-e, és ha igen akkor milyen mértékben a gyepek biológiai sokféleségét (biodiverzitását): azaz kevésbé lesz-e változatos a növényzet a folyamat során. A másik kutatási kérdésük az volt, hogy a gyepek kora befolyásolja-e cserjésedő területek növényeinek sokféleségét. Vizsgáltak ugyanis ősgyepeket és másodlagos, spontán módon helyreállt gyepeket is.

A Pécsi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport, az Ökológiai és Botanikai Intézet valamint a Herman Ottó Intézet hat kutatójának közös cikke 2020. április 1-én jelent meg az Applied Vegetation Science (Alkalmazott Vegetációkutatás) című folyóiratban. A cikk vezető szerzője Teleki Balázs.

A kutatók az alábbi térképen látható 63 mintavételi helyszínen mérték fel a növényzetet. 35 ősgyepet és 28 másodlagos gyepet vizsgáltak.

Többféle statisztikai módszerrel elemezték az adatokat, kapcsolatot keresve a cserjésedés és a gyep kora, illetve a biológiai sokféleség, a gyepszint teljes fajgazdagsága és a száraz gyepi fajok gazdagsága között.

Eredményeik igazolták mind a két előzetes hipotézisüket: a fásszárúak terjedése negatívan befolyásolta a gyepszint teljes gazdagságát és a száraz gyepekre jellemző fajok gazdagságát is. Emellett különbséget találtak az ősgyepek és a helyreállított gyepek gazdagsága között is. Ugyanakkor nagyon fontos megállapításuk volt az is, hogy a fajgazdag gyepek jól tűrik a fásszárúak mérsékelt térhódítását, fajkészletük jól megőrződik még magasabb, 50 százalékot meghaladó cserjeborítás mellett is.

A tudományos cikk végkövetkeztetése, hogy a cserjék enyhe és közepes térhódítása nem jelent akkora veszélyt a gyepek fajkészletére, mint egy nem megfelelő állatfajtával végzett legeltetés. Az eredmények ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy gyepek helyreállítása azokon a helyszíneken, ahol kevés a fásszárú, könnyen kivitelezhető, pusztán a cserjék és a fák eltávolításával.

Írta: Bajomi Bálint – http://bajomi.eu/en/

#gyep #löszgyep