Minden idők egyik legnagyobb orvosa

Nemzeti büszkeségeink közül nem csupán Széchenyi István lelte halálát a döblingi tébolydában; szintén itt és szintén vitatott körülmények között halt meg Semmelweis Ignác. A Délmagyarország 1918. június 30-i számában így emlékezett rá: „Ma van száz éve, hogy minden idők egyik legnagyobb orvosa, a legnagyobb magyar orvos Budán megszületett. Korán született, mert oly időben lépett föl lángelméjének megnyilatkozásával, melyben őt kortársai megérteni, követni nem tudták. Megadatott neki a teremtés és az igazságba való belepillantás isteni gyönyörűsége, a legnagyobb boldogság, mely csak zseniknek lehet osztályrésze. De olyan árt [sic!] is kellett fizetnie, mely épp a legnagyobb úttörők sorsát kíséri, mint fényt az árnyék: a meg nem értést, lekicsinylést, kinevetést, az őrületbe való belehajszolást.”

Valóban: a kortársak nevetségesnek tartották a szülész elméletét, miszerint egyszerű higiéniai intézkedésekkel (főként a fertőtlenítő hatású kézmosással) a gyermekágyi lázas esetek száma csökkenthető, azaz a magas megbetegedési (és halálozási) arány végső soron az orvosoknak róható fel. Az élete végén a (talán egy fertőzés miatt) szellemileg leépülő és gyakran agresszíven viselkedő orvos döblingi ápolói bántalmazásába halt bele.