Megritkult az ózon az északi sarkvidék felett

Alapesetben az ózonréteg körbeöleli a bolygónkat, és óvja a beérkező ultraibolya sugárzás káros tartományainak nagy részétől az élővilágot. Az antarktiszi térségben évtizedekkel ezelőtt egyes gázok hatására az ózon lebomlott, és az évek során kialakult az ózonlyuk, vagyis az óvó réteg kritikusan elvékonyodott. Az ottani ózonlyuk kialakulásának alapfeltétele az a nagy hideg, ami a kontinens felett, a helyi földrajzi és meteorológiai körülmények hatására létrejöhet. Az északi sarkvidék felett, amely nem szárazföldi, hanem tengeri terület, egészen eltérő légköri körülmények uralkodnak, a hideg sem tud olyan mértékben megszaladni, mint az Antarktiszon – számolt be a Nature híroldala.

Jens-Uwe Grooß, a német Juelich Kutatóközpont légkörkutatója elmondta, hogy az északi sarkvidék hőmérsékleti viszonyai sokkal változékonyabbak, s a hideg a legtöbb évben nem éri el az ózon lebomlásához szükséges mértéket. Idén télen azonban az erős nyugati szelek „körbefújták” az északi sarkvidéket, s így az ott lévő légtömegek megrekedtek, csapdába estek, s ez az antarktiszihoz hasonló hőmérsékleti helyzetet eredményezett. „A sarki örvény fogságába esett hideg légtömeg nagyobb mennyiségű volt idén, mint 1979 óta bármikor” – mondta Markus Rex (neve a MOSAiC expedícióból lehet ismerős), az Alfred Wegener Intézet légkörkutatója. „A nagy hideg teszi lehetővé, hogy olyan felhők alakuljanak ki a sztratoszférában, amelyekben az ózonbontó kémiai reakciók lejátszódhatnak.”
Az ózon mennyiségét részben időjárási ballonok segítségével mérik, s ezek március végéig 90 százalékos csökkenést jeleztek az északi sarkvidék felett, 18 km magasságban, vagyis az ózonréteg közepénél. Ahol a ballonok alapesetben 3,5 milliomodrészt mérnének, ott most csupán 0,3 milliomodrész ózon van. „Ez meghaladja azt az ózonszint-csökkenést, amelyet a múltban mértünk” – tette hozzá Rex.

Március során az egyes napok ózonhelyzete az északi sarkvidék felett. A kék szín jelöli az alacsony ózonszintet.

Forrás: NASA Ozone Watch

1997-ben és 2011-ben is előfordult már az északi sarkvidék felett ózonlyuk, ám a 2020-ban kialakult meghaladja a korábbiakat. „Legalább akkora az ózonveszteség, mint 2011-ben volt, de a mérések azt sugallják, hogy még meg is haladja az akkorit” – mondta Gloria Manney, az új-mexikói Soccoroban lévő Északnyugati Kutató Társaság légkörkutatója. A NASA műholdas méréseit vizsgálta a légkörben lévő klór mennyiségéből, s azt tapasztalta, hogy még mindig meglehetősen sok van felettünk ebből a gázból, s ez az ózonbontást a következők napokban is elősegítheti még.

Paul Newman, a NASA Goddard Űrközpontja légkörkutatója elmondta, hogy „sokkal rosszabb volna a helyzet, ha a montréali jegyzőkönyv nem születik meg, s nem korlátozzuk a káros gázok kibocsátását”. Az antarktiszi ózonlyuk gyógyulóban van, tavaly rekord kicsiny volt csupán, de még mindig évtizedek kellenek addig, hogy teljesen helyreálljon.

Az északi ózonlyuk egyelőre nem jelent problémát, mivel még csak most kezdi el a Nap elérni a sarkvidéket, és csak igen rövid időre bukkan a horizont fölé, és a következő hetekben kicsi az esély arra, hogy a lyuk elmozduljon dél felé, ahol lakott területekre érne. Azonban ha ez megtörténik, elég lesz naptejet használni a napégés elkerülése végett. „Nem jelent komoly problémát a helyzet” – tette hozzá Rex.

A következő hetek azonban fontosak: ahogy a Nap egyre magasabbra emelkedik, a hőmérséklet is nőni fog, és az ózon mennyisége hamarosan visszatér korábbi szintjére. Az északi ózonlyuk azonnal gyógyulásba kezd, amint a sarki örvény felbomlik a következő hetek során.