A Medve-tó mikrobiológiai változatossága

A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE)  kutatók szakmai részvételével jelent meg az a tanulmány, amely a szovátai Medve-tó ökoszisztémáját térképezi fel interdiszciplináris módszerekkel. A huszonegy fős román-brit szakemberből álló kutatócsoport vezetője Horia Banciu, a BBTE Biológia és Geológia Karának professzor volt. A csapatnak geokémiai, biofizikai, statisztikai ökológiai, mikrobiológiai, valamint bioinformatikai vizsgálatok segítségével sikerült egy sokdimenziós képet alkotnia a tó fizikai-kémiai, illetve biológiai rétegzettségéről. A kutatás eredményei a nemzetközileg igen elismert Environmental Microbiology című folyóiratban jelentek meg.

A felszíni, körülbelül három méter mélységű vízréteg enyhén sós, oxigénes, áthatol rajta a napfény, leginkább a cianobaktériumok (Cyanobacteria) törzsébe tartozó mikroalgák lakják be. Ez a biomassza képezi a Medve-tó táplálékhálózatának az alapját.
Ezt követi egy átmeneti, hozzávetőlegesen ötven centiméter vastagságú réteg, ahol az abiotikus, vagyis élettelen tényezők jelentősen eltérnek a korábbiaktól. Az átmeneti réteg hipersós, oxigénhiányos, valamint fényhiányos (afotikus). Ezt a közeget sűrűn benépesítik a zöld kénbaktériumok (Chlorobium), amelyek fotoszintézis során nem bocsátanak ki oxigént, energiaforrásként pedig a kén-hidrogént használják.
A kén-hidrogén gáz a tó harmadik, legmélyebb rétegéből szabadul fel, az emberi szervezetre káros, ugyanakkor számos prokarióta (valódi sejtmag nélküliek) faj számára alapvető életforrást jelent. A legalsó réteg körülbelül négyméteres mélység alatt kezdődik, és egy szélsőségesen sós (a tengervíznél tízszer koncentráltabb), fény- és oxigénhiányos, ammóniumban, metánban és a kén-hidrogénben bővelkedő életteret képez. A harmadik réteg olyan mikrobáknak, halofil, azaz extrémsós közeghez alkalmazkodott fajoknak ad otthont, amelyek anaerob módon, lassan bontják le a tó felsőbb rétegeiből aláereszkedő, elhalt biomasszát.

A bioinformatikai módszerekkel támogatott molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a legmélyebb, extrémsós réteg még számos olyan, a tudomány számára ismeretlen prokarióta csoportot, leginkább baktériumokat és archeákat rejt, amelyeket egyelőre nem sikerült laboratóriumi körülmények között izolálni és tenyészteni.

A Horia Banciu vezetésével végzett kutatás e vízi ökoszisztéma olyan egyedülálló ökológiai vonásaira hívja fel a figyelmet, amelyek révén a Medve-tó a joggal került be nemzetközi tudományos kutatások látóterébe.