Miért létfontosságúak a védőoltások a betegségek féken tartásában?

Világszerte megfeszített munkával igyekeznek a kutatók az új koronavírus elleni védőoltást kifejleszteni, mivel a betegség december óta sok tízezer áldozatot szedett már, s a szám naponta gyarapszik. Több tucat kutatóintézet, társaság vezeti a rekordsebességű fejlesztéseket, s néhány esetben már első fázisú klinikai kísérletnél tartanak. Azonban a szakemberek nem győzik azt se hangsúlyozni, hogy legalább 12-18 hónapra van szükség a forgalmazható, használható védőoltás kifejlesztéséhez – számolt be a nationalgeographic.com. Ez pedig igen hosszú várakozást jelent, de a legnagyobb reményt a SARS-CoV-2 fertőzés megállítására mégis csak az oltás jelentené.

A védőoltások nem kigyógyítanak a betegségekből, hanem elsődlegesen megelőzik azt, hogy megfertőződjünk. A vakcina a kórokozót, vagy annak egy részét tartalmazza, de elpusztított, vagy megbetegítő képességétől megfosztott formában. Ennek köszönhetően az immunrendszer megismerheti az adott kórokozót, eltárolja róla az információkat, antitesteket készít ellene, s ezeket előveheti, ha valódi, aktív kórokozóval találkozik később, így leküzdheti a fertőzést.
A védőoltások pár száz éve vannak jelen életünkben, de a mögöttük álló elgondolás még ennél is távolabbi múltra tekint vissza.

Feltaláljuk a védőoltásokat

Az első, és eddig egyetlen betegség a fekete himlő volt, amelyet védőoltás segítségével sikerült véglegesen kiiktatnunk. Már időszámításunk előtt 430-ra rájöttek az emberek, hogy azok, akik túlélték a himlőt, védetté váltak vele szemben. Valamikor a következő 2000 év során, de egyesek szerint már i.e. 200-ban arra is rájöttünk, hogy miként tehetjük védetté magunkat e betegséggel szemben.

Kínából és Indiából származnak olyan leírások, amelyek szerint az emberek a varioláció módszerével szereztek védettséget. Ennek során a betegség enyhe esetét mutató emberből nyert, vírust (Variola vírus, innen a módszer elnevezése) tartalmazó himlőhólyagot alaposan megszárították, megőrölték, majd a beoltani kívánt személy orron át felszippantotta e port, esetleg a bőrébe karcolták. Ennek hatására a beoltott személy megbetegedett, de ő is csupán enyhe tünetekkel, s a kór halálos változata így elkerülte, a legtöbb esetben. Az „oltott” személyek közt 2-3 százalék volt a halálozás, míg a természetes megfertőződés esetén 30-35 százalék. Emellett az így beoltottak nemcsak maguk is betegek lettek, hanem képesek voltak másokat megfertőzni is. Mindezektől függetlenül a módszer a 18. század elején az európaiak és amerikaiak körében igen népszerű volt.

1796-ban egy angol doktor, Edward Jenner forradalmasította a himlőhöz hasonló betegségek elleni védekezést. Jenner bebizonyította, hogy a fekete himlőnél sokkal veszélytelenebb tehénhimlő (enyhe lefolyású zoonózis, amely a tehenekről az emberekre terjedt át) legyengített változatával oltva az ember szintén védetté vált a fekete himlővel szemben. A következő évtizedek során Jenner módszere fokozatosan felváltotta a varioláció módszerét. A rákövetkező évek egyre javuló módszereinek köszönhetően 1980-ban, mintegy 200 évvel Jenner felfedezése után, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) hivatalosan is kipusztulttá nyilvánította a fekete himlőt.

Jenner módszere úttörő volt az olyan betegségek ellen, amelyekkel ma küzdünk, mint például a veszettség, influenza, kanyaró, gyermekbénulás, tetanusz, tífusz, sárgaláz, méhnyakrák.

Miként működnek a védőoltások?

Az immunrendszerünk a behatoló kórokozók felkutatására és megsemmisítésére szakosodott, ám ez nem könnyű feladat, a kórokozók ugyanis gyakran trükkös megoldásokhoz folyamodnak. Az influenzavírus például álcázza magát, és még mielőtt az immunrendszerünk felfedezné a behatolását, az máris szaporodásnak indul. A védőoltások előnyt biztosítanak a szervezetünknek azzal, hogy még a megfertőződést megelőzően megtanítják az immunrendszernek azt, hogy miként tudja igen gyorsan felismerni az adott kórokozót.

Számtalan különböző típusú vakcina létezik, az azonban közös bennük, hogy vagy a kórokozó egy darabja, vagy legyengített, elölt változata, esetleg toxinja, vagy genetikai anyaga segítségével tanítja meg az immunrendszernek, hogy mi ellen kell védekezni. Az ilyen módon megváltoztatott kórokozó nem tud tüneteket okozni, esetleg enyhe lázat, amiatt, ahogy az immunrendszer felépíti a védekező mechanizmusát.

Amikor az ember védőoltást kap, a kórokozó riasztja az immunrendszert, amely ennek hatására antitesteket kezd készíteni. Amint az immunrendszerünk egyszer már megtanulta legyőzni a kórokozót, a következő találkozás alkalmával igen gyorsan reagálni tud rá, és könnyen elpusztítja azt. A védőoltás hatására a szervezetünk még azelőtt legyőzi a kórokozókat, hogy azok megbetegítenének minket.

Néha az így megszerzett immunitás éveken át kitart, vagy akár életünk végéig is elkísérhet minket, más esetekben rendszeres emlékeztető oltásokra van szükségünk. Az influenza folyamatosan változó és váltakozó vírusai ellen pedig minden szezonban újra és újra be kell oltatni magunkat.

A félrevezető információk és a kormányokba vetett bizalom hiánya oltásellenes mozgalmakhoz vezetett azok körében, akik megkérdőjelezik az oltások biztonságos voltát. Azonban az oltások mégis kulcsfontosságú fegyvereink az olyan veszélyes fertőzésekkel szemben, mint a kanyaró, vagy a gyermekbénulás. A WHO becslései alapján a védőoltások évente 2-3 millió ember életét mentik meg, s további sok milliót óvnak meg a megbetegedéstől.

Sokan most minden bizalmukat az új koronavírus elleni védőoltásba vetik, azonban egyelőre túl korai kijelenteni, hogy mikorra valósulhat meg, és milyen típusú vakcina lesz majd, amely képes megállítani ezt a világjárványt.