Honnan érkezett a földi óceánok vize?

A leginkább elfogadott, ám bizonyíték híján sokat vitatott elmélet szerint nem sokkal azt követően, hogy a bolygónk anyaga összeállt, a Holdat létrehozó becsapódás az eredeti illó anyagaitól megfosztotta a Földet, és csak jóval később, a külső Naprendszerből érkező és becsapódó szenes kondrit típusú égitestek segítségével töltődött fel ismét bolygónk készlete. E víz, és pl. szén, vagy nitrogén nélkül az óceánok, s az élet kialakulására se lett volna lehetőség. Úgy tűnik, az elméletre sikerült bizonyítékot találni egy nemzetközi kutatócsoportnak, mégpedig ruténium segítségével, s pontosíthatták azt az időszakot, amikor a „feltöltés” történt, az eredményeiket a rangos Nature tudományos folyóiratban tették közzé, és a Koppenhágai Egyetem számolt be róla.

A ruténium izotópja azt jelzi, ahogyan a bolygónkra érkező anyagok révén átalakult az összetétele, e fém ugyanis a földmag kialakulásakor a magba vándorolt, a vassal együtt. A magon kívüli jelenléte arra utal, hogy a mag kialakulását követően újabb ruténium érkezett bolygónkra.

A külső Naprendszerben ma is rengeteg olyan égitest kering, amely gazdag azokban az illó anyagokban, melyekből a földi készletek is megszülettek. A korai Naprendszer idején a hideg külső régiókból a belsőbe érkező kisebb égitestek hozták magukkal a beléjük fagyott illó anyagokat, és így, az ütközések révén a belső bolygókat – köztük Földünket – gazdagították. No de mikor történtek ezek az ütközések? A meghatározás rendkívül nehéz, mivel hatalmas eltérések vannak a meteoritokból ismert és a mai földi kőzetek izotóparányai közt, ezért olyan kőzetekre volt szükség, amelyek abból a korból származnak, amikor a becsapódások megtörténtek. Azt azonban tudjuk, hogy rendkívül nehéz ezekből a több milliárd éves korokból bármire is rábukkanni, mivel bolygónk aktív geológiai folyamatai alaposan eltüntetnek és átkevernek mindent.

A megoldást egy grönlandi felfedezés nyújtotta: a sziget délnyugati részén, több helyszínről, de azonos kőzetformációból (Itsaq Gneisz Komplexum, a korai archaikum legjobban megőrzött kontinentális maradványa) származó, biztosan több mint 3,8 milliárd éves kőzeteket elemeztek, amelyek részben megőrizték a Föld köpenyének eredeti összetételét, még a meteorit-bombázást megelőző időből. Bár magát a kőzetet egyelőre nem tudták pontosan datálni, az bizonyos, hogy a benne megőrzött anyagok a speciális helyzetének köszönhetően a legősibb időkből maradtak fenn. A későbbi, de szintén igen régi, például a Pilbara (Ausztrália) vagy a Kaapvaal (Dél-Afrika) ősmasszívumokból származó kőzetekkel hasonlítva a grönlandi minták ruténium izotópjainak aránya, azokétól eltér.

A grönlandi kőzetmintákban kimutatott ruténium-izotóptöbblet igazolta azt, hogy a bolygónk keletkezését követően a már a földmagba süllyedt ruténium helyett újabb érkezett. Az ekkor keletkezett kőzet tehát tartalmazott egy keveset már azokból a meteoritokból is, amelyek a földi élet alapján jelentő elemekkel kipótolták bolygónk összetételét.
A meteoritok beérkezésének idejét még lehetne pontosítani, ennek érdekében a kutatócsoport további ősi kőzetekben is méréseket tervez végezni, bízva abban, hogy még precízebben be tudják majd határolni, hogy mikortól állt az élet keletkezéséhez alapvető fontosságú víz, szén, vagy nitrogén rendelkezésre. Az azonban beigazolódott, hogy ezek az anyagok csak a Föld kialakulását követően kerültek bolygónkra a külső Naprendszerből érkezett égitestekkel.