Otthonról irányítják a Curiosity marsjárót

A Curiosity háttércsapatának ugyanazokkal a kihívásokkal kell megküzdenie, mint bárkinek, aki a megváltozott helyzetben otthonról folytatja korábbi munkáját. Néha el kell csitítani a kutyát, meg kell osztani a lakóteret a család más tagjaival, s arról sem szabad elfeledkezni, hogy időről időre fel kell állni a gép mellől – a különbség másokhoz képest csak az, hogy ez a csapat a Mars felszínén dolgozik.

2020. március 20-án volt az első olyan esemény, amelynek során egy lélek se volt a JPL (Jet Propulsion Laboratory – Sugárhajtás Laboratórium) irányítótermében, amikor egy, a marsi munkát befolyásoló döntésre került sor. A csapat elküldte a parancsot a Curiosity rovernek, majd két nappal később a rover azt sikeresen teljesítette: belefúrt az „Edinburgh” nevű helyen egy kiszemelt sziklába. Ez volt az első homokkő szikla, amelyet a rovernek meg kellett fúrnia.

A Curiosity irányítócsapata már hetekkel ezelőtt elkezdett készülni a távmunkára, átgondolták, miként tudják megoldani majd a home office-ból, az „új” munkahelyek felszereléséhez kiküldték a dolgozók lakására a megfelelő monitorokat, fejbeszélőket és más eszközöket. Nem volt azonban mindenkinek ennyire egyszerű az átállás.

A rover haladását, a robotkar mozgatását tervező szakemberek speciális, 3 dimenziós képek segítségével döntik el, merre menjen, hova nyúljon tovább a Curiosity, ehhez azonban a JPL-nél lévő nagyteljesítményű számítógépek grafikus kártyáira is szükség lenne, a 3D képeket pedig e célra készült szemüvegen át láthatnák az irányítók. Otthoni környezetben azonban ez nem megvalósítható feladat, ezért áthidaló megoldáshoz folyamodtak: a 3 dimenziós képeket a jól ismert, hétköznapi cián-vörös szemüvegeken át láthatták a kutatók a teljesen hétköznapi laptopjaikon a kívánt marsi területről. Habár távolról sem olyan pontos és kényelmes a használata, mint a professzionális eszközöknek, a feladat megoldható.

A tervezésnek csak egy része a hardver, ezen kívül a csapat tagjai közti megbeszélésekre, egyeztetésekre legalább ekkora szükség van. Alapesetben a JPL irányítócsapata több száz, a világ minden táján élő tudóssal egyeztetve tervezi meg a Curiosity következő akcióit, így a távmunka nem egészen idegen a csapattól. Eredetileg kb. húszan egy nagy teremben dolgoznak, ahol sok képernyőn nézhetnek rá egymás ötleteire, a képekre, az adatokra, kisebb csoportokban beszélik át a részleteket, s ehhez a beszélgetéshez csatlakoznak be távolról még további szakemberek. Most ugyanezt a munkát videokonferenciák segítségével oldják meg, azonban így naponta a munkán túl több órára van szükség csak ahhoz, hogy összehangolják a hívásokat, s meggyőződjenek róla, hogy mindenki jól lát és hall mindenkit. Carrie Bridge tudományos csoportvezető, akire ez a feladat hárult, átlag 15 csatornán figyeli a csapat munkáját, s végzi a közvetítő szerepét. Míg normális esetben a munkának otthont adó teremben körbejárja a kollégákat, most egyszerre négy videokonferenciában vesz részt egyidejűleg. „Ugyanazt csinálom, mint eddig, csak most virtuálisan.”

Bridge elmondta, hogy lassan hozzászoknak az új helyzethez, ami szükséges a Curiosity marsjáró működéséhez. „Igazi NASA-féle kihívás ez: szembesülünk egy problémával, s megoldást találunk rá. A Mars nem áll meg a kedvünkért, így az az egy lehetőségünk van, hogy folytatjuk a felfedező munkát.”