Hasonlóan játszanak a lovak és a kutyák

Egészen egyértelmű, ha egy kutya játszani szeretne: behajlítja mellső lábait, farkát pedig csóválni kezdi, ezzel a másik kutya számára is érthető gesztussal jelzi játékos kedvét. A két állat aztán kergetőzni kezd, ugrálnak, bokszoló mozdulatokkal ütögetik egymást, és közben gyakran olyan arckifejezést öltenek, amelyet az ember leginkább mosolyként értelmezhet.

Egy új felfedezés szerint a lovak pontosan ugyanígy játszanak a kutyákkal, mint a kutyák egymással, nyitott szájjal, összehangolt mozgásformákkal. A leginkább meglepő azonban az, hogy igen gyorsan képesek egymás arckifejezéseit leutánozni, ezt az arckifejezés-mimikri néven ismert viselkedést főemlősök, kutyák, szurikáták, és maláj medvék egymás közti kommunikációjából ismertük, de olyanra eddig nem volt példa, hogy két különböző faj esetén is látták volna.

„Csodálatos történet ez, és új szintekre emeli a játékkal kapcsolatos elképzeléseinket is” – mondta Sue McDonnell állati viselkedéskutató (Pennsylvaniai Egyetem). „Különösen jól demonstrálták a két különböző faj közti játékot olyan helyzetben, ahol azt egyáltalán nem várnánk.” – számolt be a nationalgeographic.com.

A kutyák és a lovak ma békében élnek egymással, a háziasításnak köszönhetően, azonban evolúciós szempontból továbbra is vadász és zsákmány, így a kutatók emiatt is különösen elcsodálkoztak azon, hogy mennyire azonos módon játszanak egymással. E felismerésen túl a kutatás azt is megerősítette, hogy a játék valami univerzálisan elterjedt viselkedésforma, nem kötődik fajokhoz. A krokodiloktól a vidrákon át a darazsakig rendkívül sokféle állat játszik, és bár úgy vélik, hogy számos alkalommal, egymástól függetlenül alakult ki a játék, meglepően azonos elemekből áll össze.

A játék célját illetően még homályosabb okokat sejtenek. A fiatal állatok így sajátíthatják el a szociális képességeket, tanulhatják a vadászatot, a felnőtt állatok pedig talán saját maguk megnyugtatása végett, vagy egészségük megőrzése céljából játszanak. A mostani kutatás a két különböző fajjal csak még nehezebben érthetővé teszi a kérdést.

2018-ban Elisabetta Palagi a Pisai Egyetem etológusa egy videót kapott, amelyen egymással játszó ló és kutya szerepelt. „Rájöttem, hogy szinkronban mozognak”. Ennek köszönhetően kezdett bele a kutatásba, amely a két faj közti játék részleteit tárta fel.

Számos anekdotába illő eset ismert, például egy háztartásban élő kutyák és macskák gyakran játszanak együtt, de megfigyeltek már együtt játszó zebrát és páviánt, felnőtt gnú és fiatal orrszarvú, vagy épp felnőtt farkas és felnőtt medve játékát is. Palagi megkérte a tanítványait, hogy keressenek olyan videókat, amelyeken játszó kutya és ló volt, azzal a feltétellel, hogy az állatok szabadon mozoghattak, nem volt befolyása embernek a játékukra, és legalább fél percen át tartott. Több száz videót elemeztek, és végül húsz került be közülük a tanulmányba.

Leginkább az arckifejezés-mimikri esetei érdekelték Palagit, ez a jelenség attól függ, hogy a játszó partnerek mennyire ismerik egymást, mennyire tolerálják egymást, és persze az egymáshoz való hozzáállásuktól is. Soha korábban nem vizsgálták még azt, hogy az arckifejezés-mimikri eltérő fajok közt is előfordulhat-e.

Hasonló taktikák

Mindegyik játékepizód (amelyeket a videókon találtak) úgy kezdődött, hogy az egyik állat kezdeményezte a játékot, a másik állat pedig megfelelően reagált erre. Átlag 79 másodpercesek voltak a közös játékok. A játék számos eleme nagyon hasonló volt, pl. a ló és a kutya is imitálta a harapást (de valójában nem haraptak), ugráltak, böködték egymást, valami tárggyal játszottak, vagy épp kiszolgáltatott helyzetbe tették magukat azzal, hogy hanyatt fordulva hemperegtek.

Fontos jel volt a „nyugodt, nyitott szájú játék”, amelyet a mimikri fontos elemének tartanak, és a vizsgált videókban 12 kutya, s 10 ló alkalmazta. (Ekkor az állatok kitátják a szájukat, de pl. nem húzzák fel fenyegetőleg az ajkat, ahogyan a vicsorgáskor tennék.)

A játék elemei a két fajnál szinte semmiben sem különböztek, s ebből a kutatók arra következtettek, hogy azonos taktikát használ a két állat játék során. „Két faj közt is lehetséges a szociális játék” – vonta le Palagi a következtetést, amelyet a Behavioural Processes szakfolyóiratban megjelent tanulmányban tettek közzé.

Híd a fajok közti szakadékon

Bár a tanulmány nem részletezte miként kezdődhetett a kutya-ló barátság, azt azonban megmutatta, hogy nagyon is azonos nyelvet beszél a két faj, ha játékról van szó, s ezzel megerősítik a két faj közti kapcsolatot, magyarázta el Barbara Smuts viselkedésökológus (Michigani Egyetem). „Különösen fontos a tanulmány abból a szempontból, hogy így megtudtuk, a két állatfaj, amely küllemében és viselkedésében is igencsak különbözik, e különbségek ellenére is képes megoldani, hogy együtt játsszon, mindkettejük számára kedvező módszerrel.” Fontos megemlíteni még a két állat közti méretkülönbséget is, amely miatt a kutya különösen ki van téve a ló okozta sérülés lehetőségének, és azt, hogy a ló farkasokkal (és a farkasra hasonlító állatokkal) szembeni, mélyen gyökerező ösztönös félelmét legyőzte a játékhoz.

Palagi hozzátette: bár a ló és a kutya teljesen eltérő evolúciós utat jártak be, a háziasítás mindkettőn nyomot hagyott. Mindkét állat képes felismerni a fajtársak s az ember arckifejezéseit is, s ez alkalmassá teheti őket a más fajok viselkedésének jobb megértésére is, különösen, ha vadállatokkal hasonlítjuk őket össze. „A közös játék gyökere ugyan rejtély maradt, de talán képessé válhatnak ezek az állatok arra, hogy félretegyék ösztönös érzelmeiket azért, hogy egy kis örömet találjanak a játékban.”