National Geographic Magyarország

Az úttörő virológus kutató munkásságát csak most kezdik elismerni.

Amikor June Almeida 1964-ben belepillantott az elektronmikroszkópjába, kerek, szürke pöttyöt látott, amelyet apró tüskécskék öveztek. Kollégáival együtt arra jutottak, hogy ezek a kiálló tüskék úgy övezték a szürke pöttyöt, ahogy a napot a napkorona.
Amit látott, azt később koronavírusként ismerte meg a világ, s Almeida szerepe kulcsfontosságú volt a beazonosításában. Ez különösen annak fényében hatalmas teljesítmény, hogy a 34 éves kutatónő anyagiak hiányában hivatalosan sose fejezte be az iskoláit. A kutató életútját a nationalgeographic.com ismertette.

June Hart néven született 1930-ban a skót Glasgowban, ahol a család egy bérházban élt, s ahol apja buszsofőr volt. June igen éles eszű diák volt, aki szeretett volna egyetemre menni, azonban nem volt pénzük rá. 16 évesen abbahagyta az iskolát, s labortechnikusként kezdett dolgozni a Glasgowi Királyi Kórházban, ahol az volt a feladata, hogy mikroszkóppal szövetminták vizsgálatában kellett segédkeznie.

Később a londoni St. Bartholomew Kórházba ment dolgozni, itt találkozott későbbi férjével, a venezuelai művésszel, Enriques Almeidával. A pár Kanadába költözött, ahol June a torontói Ontarioi Rákkutató Intézetben kapott állást, és elektronmikroszkóppal dolgozhatott. Új technikákat dolgozott ki, és számos tanulmányt publikált a különféle vírusok korábban sosem látott szerkezeti felépítéséről.

Új módszer a mikroszkopikus világ megpillantására

Az a technika, amit Almeida kifejlesztett, igen egyszerű volt, mégis forradalmasította a virológiát. Amikor a mikroszkopikus dolgokat nézeget az ember, néha nehéz eldönteni, mi is az, amit látni szeretnénk. Az elektronmikroszkóp egy elektron-nyalábbal bombázza a céltárgyat, és azt rögzíti, hogy milyen kölcsönhatásba lép a tárgy felszínével a részecske. Mivel az optikai mikroszkópok felbontásának határt szab a fény hullámhossza, ezért az ennél sokkal rövidebb hullámhosszra képes elektronokkal sokkal több részletet lehet megpillantani. A kérdés csak az, hogy az így megpillantott aprócska folt vajon vírus, egy sejt, vagy micsoda?

Almeida arra jött rá, hogy a vírusok kimutatásához hozzásegíthetik a korábban megfertőzöttektől kinyert antitestek, amelyek megjelölik a vírust. Az antitestek az antigén-párjukhoz vonzódnak, így, amikor Almeida apró antitestekkel bevont részecskékkel kezelte a céltárgyat, azok a vírus körül csoportosultak, ezzel jelezve azt, hogy ott egy vírus van. Ez a módszer lehetővé tette, hogy a klinikai gyakorlatban elektronmikroszkópot használjanak vírusfertőzés kimutatásához. Almeida folytatta a vírusok vizsgálatát, és ő volt az első, aki a rubeola vírusát, amelyet egyébként a kutatók már évtizedek óta vizsgáltak, végül megpillanthatta.

A koronavírus felfedezése

Ahogy Almeida tudása gyarapodott, vissza is tért Londonba, ahol a St. Thomas Kórház Orvosi Egyetemén kapott állást. 1964-ben itt kereste meg Dr. David Tyrrell, aki Salisburyben a Közönséges Nátha Kutatást felügyelte. A kutatócsoport olyan vírusmintákat gyűjtött be, amelyek egy influenzaszerű tüneteket mutató iskolástól származtak, ennek a B814 nevet adták, de nem tudták laborban szaporítani. A hagyományos módszerek kudarca alapján úgy vélték, hogy eddig ismeretlen vírus lehet a mintában. Ahogy elfogytak a lehetőségek, Tyrrell elküldte a mintát Almeidának, bízva abban, hogy az új mikroszkópos technika talán segít a vírus felismerésében. „Nem voltunk túl bizakodóak, de nem akadt már más lehetőségünk” – írta később Tyrrell a nátháról született könyvében.

Bár Almeida lehetőségei is korlátozottak voltak, mégis várakozáson felül teljesítette a feladatot. Nemcsak tiszta képet sikerült készítenie a vírusról, hanem arra is emlékezett, hogy látott már hasonlókat korábbi kutatásai során, amikor csirkék hörghurutját és egerek májgyulladását vizsgálta. Akkor tanulmányt is írt róla, de a tudományos folyóiratok visszautasították, a szakmai ellenőrzés során úgy vélték, hogy a képek rossz minőségű influenzavírus-képek csupán.

Amikor Almeida, Tyrrell és Almeida főnöke összeültek, hogy kitalálják, milyen nevet kapjon az új vírus, a felvételeket nézegetve arra jutottak, hogy a koronához hasonló alak miatt a koronavírus elnevezés lesz a megfelelő.

Táguló látómező

Almeida 1985-ben visszavonult a virológiától, azonban aktív és kíváncsi maradt. Jógaoktató lett, kitanulta a porcelánrestaurálás művészetét, jó érzéke volt az antik tárgyakhoz, amelyekre gyakran második férjével, a szintén nyugdíjba vonult virológus Phillip Gardnerrel közösen vadásztak.

2007-ben, 77 éves korában bekövetkezett halálát megelőzően tanácsadóként még visszatért egyszer a St. Thomasba, ahol segített a HIV vírus első jó minőségű felvételeit elkészíteni.

Hugh Pennington bakteriológus, aki a St. Thomasban együtt dolgozott Almeidával, úgy beszélt róla, mint a mentoráról. „Kétségkívül generációja egyik legkimagaslóbb skót kutatója volt, akit sajnálatos módon szinte teljesen elfeledtek. A sors iróniája, hogy a COVID-19 járványa kapcsán ismét előkerült a neve” – nyilatkozta Pennington egy interjúban nemrég.

A kutatók ma is Almeida módszerét használják a vírusok gyors és pontos azonosításához. 56 évvel azután, hogy elsőként pillantott rá mikroszkópjával egy koronavírusra, Almeida munkássága ma fontosabb, mint valaha is volt.

#virológia