Szokatlan álmokat hoz a járványhelyzet

Ronald Reagan megállt a járda mellett egy fekete, kicsike városi autóval, majd intett Lance Wellernek, hogy szálljon be. Wellner, a Wilderness című regény szerzője beült az elnök mellé, aki egy képregény-szaküzlethez hajtott. Az üzletben minden olyan képregény megvolt, amelyre Wellner valaha is vágyott, azonban, mielőtt vásárolhatott volna, Reagen ellopta a pénztárcáját és kiszaladt vele a boltból. Természetesen ezt a történetet Wellner álmában élte át, ahogy hasonlóan bizarr sztorikat a világ más pontjain is sokan mások. Egy új tanulmány is készül 600 ember fura, koronavírus-járvány idején született álmáról, számolt be a nationalgeographic.com.

Már régóta sejtjük, hogy az álmok a mindennapi tevékenység során átéltekkel összefüggenek. A bizarr álmok, amelyek teli vannak szimbolikus történésekkel, sokaknak segítenek abban, hogy a napközben ért stresszt, vagy a kellemetlen emlékeket a tudatalatti biztonságában dolgozzák fel. A rémálmok viszont olyan szorongásokat, aggodalmakat jelezhetnek, amelyek nappal nem tudatosulnak bennünk.

Az álmokat kutató szakemberek úgy vélik, azzal, hogy sok százmillióan otthonunkba zárkóztunk a világjárvány elől, elszigetelődtünk mind a napi rutinunktól, eseményektől, mind a megszokott környezetünktől, az álmainknak is más témákhoz, múltunkhoz kell visszanyúlniuk. Ahogy Wellner álmában is megjelent egy régi szenvedélye a képregények iránt, ötvöződött azzal, ahogy a Twitteren a politikai posztokat bújja, s ebből megszületett a bizarr történet, amelybe ráadásul a gazdasági aggályok is bekerültek.

Forrás: Pixabay

Jelenleg legalább öt kutatócsoport foglalkozik világszerte a Wellneréhez hasonló álmokkal, amelyeket a világjárvány szült, s az előzetes eredmények alapján ezeket az álmokat a stressz, az elszigeteltség, s az alvási szokások megváltozása színezi, s egy csokornyi negatív érzelem különbözteti meg a hétköznapi álmoktól.

„A REM fázisú alvást és az ilyenkor született álmokat alapvetően arra használjuk, hogy az intenzív, s főként a negatív élményeket kezelni tudjuk” – magyarázza Patrick McNamara a Bostoni Egyetem orvosi karának neurológia adjunktusa, álomkutató szakember. „Természetes, hogy a világjárvány rengeteg szorongással és stresszel jár mindannyiuk számára.”

McNamara elmesélte, hogy az álmok során tapasztalható neurobiológiai jelek és reakciók nagyban hasonlóak a pszichedelikus drogok által kiváltottakhoz. Ezek a drogok az agyban a szerotonin 5-HT2A nevű receptort aktiválják, ez pedig kikapcsolja az agy egyik régióját, a dorzális prefrontális kérget. Ennek hatására olyan állapot alakul ki, amelyben az érzelmek gátlás nélkül elárasztják a tudatunkat, különösen a REM-fázisok ideje alatt, amikor az álmaink is kialakulnak.

Habár ez a folyamat minden éjjel lezajlik, a legtöbben nem emlékszünk rá, mit álmodtunk. A koronavírus miatti elszigetelődés, megváltozott körülmények és megnövekvő stressz hatására azonban talán egyre többünkben megmaradnak az éjjelente, álmunkban átéltek, és az álmok tartalma is megváltozik. Ennek lehet részben az is az oka, hogy a kisebb napi aktivitásunk és a félelmeink miatt nem alszunk olyan nyugodtan, a gyakoribb éjszakai ébredések pedig elősegítik, hogy az álmainkra is emlékezzünk.

Azok, akik a járvány tűzvonalában harcolnak, mint az egészségügyi dolgozók, s akik a gócpontokban élnek, vagy épp személyesen, családtagjuk révén érintetté válnak, nagyobb valószínűséggel élnek át a járvány okozta álmokat is.

A francia Lyoni Idegtudományi Kutatóközpont márciusban megkezdett felmérése alapján a járvány hatására 35 százalékkal többen emlékeznek az álmaikra, s a felmérésben vizsgált emberek 15 százalékkal több negatív álomról számoltak be. Egy másik vizsgálatban, amelyet az Olasz Alvásegészségügyi Intézet készít, azoknak az álmait és alvási szokásait gyűjtik össze, akik a járvány miatt otthonaikba zárva élnek. Sokan számoltak be rémálmokról, s nőtt azok száma is, akik felébredtek éjjelente, ezek a jelenségek nem egyszer a poszttraumás stressz szindróma tüneteivel együtt jelentkeznek. „Nem meglepő módon, pár éve, amikor a L’Aquila-i földrengés túlélőit vizsgáltuk, kiderült, hogy az alvászavarok és rémálmok a földrengés epicentrumától való távolsággal szoros összefüggést mutattak. Gyakorlatilag a rengés erősségét mutató térkép azonos volt a rémálmok és alvásproblémák gyakoriságának térképével” – magyarázta Luigi De Gennaro, a Római Egyetem orvosi pszichológia professzora, aki most a koronavírus kapcsán zajló vizsgálatokban dolgozik.

De Gennaro professzor és a francia vizsgálat eddigi eredményei azt mutatják, minél közelebb van valaki a járvány „epicentrumához”, akár lakhelye, akár hivatása révén, annál nagyobb az esélye a járvány kiváltotta álmokra is.

Legyőzni a rémálmokat

Számtalan kutatásból kiderült, hogy a nappali tevékenységünk során keletkező emlékek befolyásolják az álmaink tartalmát, a nappalról magunkkal hozott érzelmek is hatással vannak álmainkra, mind a tartalmukra, mind pedig érzelmi töltésükre. Azzal, ha beszűkül a nappali világunk, s azok az érzelmek is korlátozódnak, amelyeket átélünk, mondjuk azzal, hogy karantén alatt egyedül ücsörgünk egy lakásba zárva, szintén befolyásolhatják az álmok tartalmát, ilyenkor a tudatalattinknak mélyebben rejtőző emlékekhez kell nyúlnia.
Bár kézenfekvőnek tűnik, egy finn kutatás tudományos alapossággal is bebizonyította, hogy a lelki béke állapota pozitív álmokhoz vezet, ezen álmok során az emberek az álom történéseivel is békés viszonyban vannak, jól érzik magukat álmukban is. Ugyanígy például a szorongás negatív álmokhoz vezet, vagyis felkavaró, ijesztő történeteket él át álmában az illető.

Forrás: Pixabay

Deirdre Barrett, a Harvard Egyetem pszichológia adjunktusa, az Álombizottság c. könyv szerzője olyan emberek álmait gyűjtötte össze és elemezte, akik valamilyen traumán estek át, mint például a World Trade Center elleni támadás túlélői. Vagy közvetlenül utalnak rá, esetleg újra átélik a traumatikus eseményt, vagy olyan fantázia-szülte történeteket kreálnak álmaikban, amelyek a traumából származó szimbolikus elemeket tartalmaznak.

Barrett legutóbbi vizsgálatában a koronavírus-álmok sokaságát elemzi, még márciusban állt neki ezeket összegyűjteni. Az álmodók egy része arról számolt be, hogy álmukban elkapták a vírust, vagy már haldokoltak tőle, más részük pedig a vírust valami más, metaforikus elemmel helyettesítették, például zombikkal, vagy természeti katasztrófákkal, bogarakkal, szörnyekkel.

„Az egészségügyi dolgozók álmaiban jelennek meg egyedül a nappal is átélt valós élményeken alapuló elemek, például lélegeztetőgépen lévő emberek” – mondta Barrett – „a vírus láthatatlan, s azt hiszem, pont emiatt is képes olyan sokféle alakban megjelenni álmainkban.”

Forrás: Pixabay

Azon túl, hogy igen sokszínűek és sokfélék a járványban átélt álmok, közös bennük, hogy mennyire furcsának tartják a felmérésekben résztvevők ezeket az álomképeket. „Ez talán annak a mechanizmusnak köszönhető, ahogyan az alvó agy az érzelmeket szabályozza” – mondta Perrine Ruby, a Lyoni Idegtudományi Kutatóközpont egyik szakembere.

Azoknak, akik a koronavírus-rémálmokkal küzdenek, az ún. álomirányítási technikák segítséget adhatnak, a legújabb kutatási eredmények szerint. Amikor Barrett az alanyaival azok rémálmairól egyeztet, azt szokta kérni, hogy az alanyok írják le, mi az, amit szeretnének, hogy álmukban másképp történjen. Ha a páciens rájön, milyen irányba lehetne terelni a rémálmát ahhoz, hogy a rém szótag eltűnjön belőle, leírja a kívánt eseménysort, este lefekvéskor ezt el is próbálja. Többféle megoldás szokott születni, attól, hogy hétköznapi módon leküzdik a támadót, egészen addig az álomba illő „varázslatig”, hogy például hangya méretűre zsugorítják azt.

„Azoknak, akik a rémálmokkal küszködnek, segíthet, ha az álom bizarrságára hagyatkoznak” – javasolta Ruby – a körülmények, pl. a fizikai törvényszerűségek megváltoztatásával az álom perspektíváját is át lehet alakítani, s más nézőpontból szemlélve az álmot meg tudjuk változtatni, vagy le tudjuk csökkenteni annak érzelmi hatásait.”