Mely génjeink neandervölgyi eredetűek?

A német Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet vezetésével, a dán Aarhus Egyetem, és az izlandi deCODE nevű genetikai intézet szakembereinek közös munkájaként született meg az a vizsgálat, amelyben 27 566 izlandi lakos genomjából összegyűjtött neandervölgyi eredetű gént elemeztek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a modern genomban hol találhatóak e gének, és mi a feladatuk, az eredményeket pedig a rangos Nature folyóirat közölte.

Izland a hosszú időn át zárt közösségben élő lakossága miatt igen fontos „alapanyag” számtalan genetikai vizsgálathoz. Az átlag 2 százaléknyi neandervölgyi gén nem azonos mindenkiben, hanem egyénenként részben eltérő neandervölgyi örökséget hordozunk, így egy igen alapos felméréssel meglehetősen nagy részét össze tudják állítani a neandervölgyi genomnak is a kutatók. Az izlandi genetikai mintákból kiválogatott neandervölgyi eredetű génekből a neandervölgyi genom 38 százalékát sikerült összeállítani.

A neandervölgyi gének a horvát Vindija-barlang, és az orosz Altáj-hegység egykori neandervölgyi lakóiból erednek, illetve ezen kívül egy kevéske gyenyiszovai gén is megtalálható az „idegen” eredetűek közt a modern kori izlandi lakók körében. Az összehasonlító mérések szerint a neandervölgyi gének a horvát barlangban találtakhoz közelebb állnak, mint az oroszhoz. A gyenyiszovai gének eredetéről a kutatók úgy vélik, hogy valószínűleg a neandervölgyiek segítségével került az izlandi népességbe, mivel ez esetben közvetlen találkozásra az Európa nyugati részéről származó izlandi ősök és az ázsiai gyenyiszovaiak közt nem került sor. (Gyenyiszovai géneket leginkább a kelet-délkelet ázsiai és óceániai népességben sikerült eddig jelentősebb arányban kimutatni.) Nem tartják azonban azt sem kizárhatónak a kutatók, hogy éltek gyenyiszovai emberek az Altáj vidékétől jóval nyugatabbra is, és így mégis sor kerülhetett közvetlen keveredésre a modern emberrel. Ez akár azzal, az egyre több irányból bizonyított, nagymértékű népességmozgással is összefügghet, amelyre a neandervölgyiek korának végét jelentő időszakban, 40-50 ezer éve zajlott.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy milyen mutációk következtek be a neandervölgyi géneken, ehhez az ősi csontmaradványokból kivont DNS-t a modern örökségből kibogarászott DNS-sel hasonlították össze. Kiderült a mutációk sebességének vizsgálatából, hogy az anyáktól örökölt gének hosszabb generációváltásokra utalnak, mint az apai gének, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy idősebb anyák és fiatalabb apák játszottak szerepet a neandervölgyiek szaporodásában, mint a modern emberében.

Azt is sikerült megállapítani, hogy a neandervölgyi géneknek meglehetősen kis szerepük van jelenkori külsőnk és egészségünk alakulásában. Az izlandi népességben talált neandervölgyi gének közt egy olyan volt, amely egészen kis mértékben csökkentette a prosztatarák kockázatát, egy másik, amely kissé alacsonyabb testmagasságot eredményezett, és egy harmadik, amelyik pedig a véralvadást kissé gyorsabbá tette. Ezeket azonban csak egészen kevés esetben találták meg a kutatók.

Az izlandi népesség neandervölgyi génvariációiból megállapították, hogy a kb. 50-60 ezer évvel ezelőtti találkozás során számos neandervölgyi egyénből került át gén a modern emberekbe.