Hogyan nyissuk ki egy tárgy csomagolását?

Egy ausztrál-kínai kutatócsoport mérlegelte a mikroműanyagok keletkezésének egy speciális esetét, mégpedig szó szerint, számolt be az EOS földtudományi hírportál. Műanyag tárgyak felnyitása során keletkező mikroszkopikus részecskéket mértek meg rendkívül érzékeny mérleg segítségével, hogy meghatározzák, milyen módszerű nyitás során mennyi keletkezik. Kézzel feltépés, ollóval felvágás, vagy késsel felvágás módszereit vizsgálták, vagyis azokat, amelyeket az ember a valóságban is használ például egy zacskó chips kibontásánál. Az eredményeket a Scientific Reports folyóiratban közölték.

Különböző hétköznapi műanyagtárgyak kinyitását-eldarabolását vizsgálták, mint pl. az ásványvizes palack kupakjának első nyitása, a csokoládé vagy chips csomagolásának felnyitása, vagy szigetelőszalag elvágása.  Cheng Fang és kutatócsoportja boltban vásárolta meg a tárgyakat: „Olyan holmikat szedtünk össze, amiket a mindennapi életben mindenki vásárol.” A felnyitáskor keletkező szemcséket egy extrém érzékenységű kvarckristályos elektrokémiai mérleggel mérték meg, amelynek a mérőfelülete kb. akkora, mint a ceruza tompa vége. A mérések alapján egy-egy tárgy felnyitásakor 10-30 milliárdad gramm mikroműanyag volt a mérlegen, de Fang elmondta, hogy ez mindenképp rendkívüli alulbecslése a valós adatnak. A nyitás során ugyanis keletkeznek annyira apró darabok is, amelyek a levegőben lebegnek és így nem hullanak rá a mérleg felületére, s ezért nem is lehetett őket megmérni így. Úgy számították, hogy a módszerükkel csak minden kétezredik szemcsét tudták megmérni, így minden egyes nyitáskor több tízezer mikroszkopikus műanyagszemcse keletkezett.

A tömegméréseken túl mindegyik nyitási módszert követően elektronmikroszkópos vizsgálatnak is alávetették a felnyitott csomagolásokat, hogy a felület sérüléseit megnézzék, és a keletkező mikroszkopikus darabok alakját is megvizsgálják.

Elektronmikroszkópos felvétel egy polietilén zacskó felnyitásakor keletkező mikroszkopikus sérülésekről.

Forrás: EOS/ Cheng Fang

Egészen érdekes eredmény született: a legkevesebb mikroszemcsét az átlagos élelmiszerek polietilén csomagolásának feltépése hozta létre, és a legtöbb akkor keletkezett, ha késsel vágták fel a zacskót, de az ollós vágás is csak egy picivel volt kevésbé rossz, mint a késes. Fang így magyarázta a különbséget: „Egy késsel, főleg, ha nem borotvaéles, voltaképp szeleteket szaggatunk le a zacskóból.” A vágás során kb. 50 százalékkal több mikroműanyag keletkezett, mint a feltépéskor.
Persze nem minden műanyag esetére lehet igaz, hogy a feltépés a kevésbé káros nyitási módozat, ez függhet a műanyag vastagságától, merevségétől és más tulajdonságaitól is.

Ez is egy módja annak, ahogy a mikroműanyagok kialakulnak, és ha abba gondolunk bele, hogy az egészen apró, és a levegőben lebegni képes darabokat be is lélegezzük, már érdemes rajta elgondolkodni, hogy miként nyitjuk fel a csomagolást. De talán olyan is lesz, akinek ez eredmény elveszi a kedvét a műanyagba csomagolt élelmiszerek vásárlásától.