Vízjég-lavinák nyomait azonosíthatták a Marson

A Marson számtalan izgalmas külsejű felszíni formát láthatunk, ezek egyike az északi sarkvidék 70. szélesség körüli régiójában lévő egyes kráterfalak, illetve lejtők különleges mintázata. Szergej Kraszilnyikov, az Orosz Tudományos Akadémia Vernadszkij Geokémiai Kutatóintézetének szakembere vezette azt az orosz-svájci kutatást, amelyben e mintázatok eredetére találtak ésszerű magyarázatot, az eredményeket a Planetary and Space Science szakfolyóiratban közölték.

A kérdéses alakzatok ívelt formában elnyúló „nyelvek”, amelyeknek a peremét kiemelkedő kupac kíséri, olyasmit képzeljünk el, mint egy kiásott árok mentén az ásás során kiemelt talajból képzett hosszú földhányás. Az alakzatok a LMLR (lobate moraine-like ridges – morénaszerű nyelv alakú halmok) nevet kapták a kutatóktól. A halmok szélessége 15-80 méter, a magasságuk pedig maximum 30 méter, a teljes „nyelvek” hossza 5-7 km, szélességük 1,5-10 km közt változik. Egyes helyszíneiken, egymás tetején több ilyen nyom is fellelhető, ami időben egymás utáni születésükre utal.

Korábban e morénáknak tartott mintázatról az az elmélet született, hogy egzotikus szén-dioxid-jég gleccserek nyomán alakultak ki. A moréna elméletben ezt azzal magyarázták még a korábbi kutatók, hogy a fokozatosan visszahúzódó gleccser időről időre maga után hagyott egy-egy sor „halmot”; bár a lehetőség nem kizárt, azonban annak az elméletnek számos gyenge pontja volt.

Kraszilnyikov és kollégái most egy másik elképzelést tartottak valószínűnek, úgy vélték, hogy vízjég-lavinák hozták létre ezeket a nyomokat, és ezt tesztelni is szerették volna. Ehhez a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) különböző tartományokban készült felvételeit, valamint radaros felszínméréseit vették alapul, és egy lavinák modellezésére használt RAMMS nevű szoftver marsi viszonyokra átírt változata segítségével elemezték a lehetőségeket.

A kutatók abból indultak ki, hogy a nyelvek hasonlóak, mint amit a sok esetben katasztrofális magashegyi lejtőcsuszamlások, jeges-sziklás lavinák hagynak maguk után itt a Földön, ilyenekre példákat a Himalája vagy a Kaukázus hegyeiben láthatunk.

A modellezés alapján olyan eredmények születtek, amelyek szerint a felmért nyomokat olyan vízjégből álló lavinák hagyták maguk után, amelyekben 5-30 százalék kőzettörmelék volt. A modellszámítások során kapott „modell-lavinák” útjai nagyban megegyeztek a felvételeken látott nyomokkal. A számításokból az is kiderült, hogy a lavinák sebessége a meredek lejtők aljára jutva elérte a másodpercenkénti 80 métert!

A vizsgált nyomok kora (0,37-1,3 millió éves) szerint olyan időszakban keletkeztek, amikor a Mars tengelyferdesége miatt jelentősebben halmozódhatott a jég ezen a szélességi övön, és az egymásra rakódó jégrétegek időnként saját tömegük hatására instabillá válhattak. A számítások szerint a kráterperemeken kb. 150 méter vastagságúak lehettek egykor a jégrétegek, amelyek az új elmélet szerint, az instabilitás miatt időnként összeroskadva jéglavinákat eredményeztek. Az elmúlt 0,37 millió év során a jégrétegek szublimáció útján elfogytak már, illetve csak egészen kis lerakódásait őrizte meg a marsi környezet jelenkorunkra az egykori, nagy kiterjedésű jégrétegekből álló területeknek.