Így segítik a civilek a kutatók munkáját

A civil tudományos kutatásokban a laikusok nagyon gyakran adatokat gyűjtenek, például az Ökológiai Kutatóközpont tigrisszúnyog felmérésében, ahol a rendkívül gyorsan terjedő, vírusokat is terjesztő, Ázsiából származó szúnyog elterjedését vizsgálják. Vannak azonban olyan civil tudományos kutatások is, amelyekben az önkéntesek koordinátori szerepet is kapnak, sőt már abban is részt vesznek, hogy milyen kérdést válaszoljanak meg egy vizsgálatban.
A civil tudományban (amit angolul citizen science-nek neveznek) bárki részt vehet, csupán azt a módszertani protokollt kell követni, amit a kutatás vezetője meghatároz. Az önkéntes résztvevőknek csak annyi a feladatuk, hogy beküldjék az adatokat, esetleg csatoljanak hozzá képet. Aztán a profi tudós rendezi össze, elemzi ezeket. Így olyan tudományos problémákra is megoldást találhatunk, amikre a kutatók önkéntesek nélkül nem tudnának válaszolni.

Forrás: RBINS Bioblitz Leopold Park

A kutatás e formáját számos területen használják már, legyen szó ökológiáról, csillagászatról, orvostudományról, vagy akár a jelenlegi járványról: két londoni kórház és egy egyetem kutatói kérik az új koronavírussal fertőzötteket, hogy napi szinten dokumentálják a ’Covid Symptom Tracker’ nevű applikációban a tüneteiket, azok változását vagy éppen hiányát. Társadalomtudósok szintén szívesen nyúlnak a civil tudomány eszköztárához: az Egyesült Királyságban régészeti lelőhelyek állapotát figyelik és dokumentálják önkéntes alapon az állampolgárok a ’CITizan’ projektben, míg a svéd ’Pictures of Risk’ kutatásban gyerekek küldtek képeket és hozzá tartozó magyarázatot arról, hogy hol érzik magukat veszélyben. A több mint 700 kép alapján írt tanulmányból profitálhatnak szociológusok, építészek vagy pszichológusok, de még a várostervezők, illetve a szülők és a nagyszülők is.
Az önkéntes kutatók buzgalmából nagyon sokat profitál a tudományos szféra, hiszen olyan adattömeget hoznak létre, amelyet egy kutató vagy kutatócsoport nem lenne képes összegyűjteni. Sokan azért töltik a szabadidejüket ezzel, mert megőrizték magukban a gyermekkorban mindannyiunkra jellemző kíváncsiságot, vagy érdekli őket egy-egy tudományterület, az őket körülvevő élővilág, ezért szívesen vesznek részt a füstifecske vagy a mezei pacsirta állományának felmérésében akár évtizedekig.
Előfordul ugyanakkor az is, hogy egy vészhelyzet elhárításához akarnak hozzájárulni: Japánban, 2011-ben, a Fukushimai Atomerőmű balesete után, amikor több mint 160 000 ember menekült el otthonából a radioaktív sugárzás miatt, egy civil szervezet sugárzásmérő műszereket osztott szét a lakosságnak, hogy kiegészítsék, és bizonyos esetekben felül is bírálják a hivatalos, káros sugárzásra vonatkozó adatokat.
Az egyik legnépszerűbb civil tudományos program Magyarországon a Vadonleső, ahova könnyen felismerhető állatok és növények előfordulási adatait lehet feltölteni. Ennek köszönhető például, hogy 6, eddig ismeretlen állományát fedezték fel a foltos szalamandrának az országban. Ez az egzotikus kinézetű kétéltű Budapesten is él, egy pici területen, amelyről néhány kétéltűkutató tudott csupán. Nyilvánosságra pedig a Vadonlesőn keresztül került, amikor egy budaligeti lakos feltöltötte, hogy a vízóraaknájában talált néhány példányt ebből az igen látványos külsejű állatból. Akkor még nem sejthette, hogy a feltöltése hozzájárul, sőt, talán pont ennek köszönhető majd, hogy a II. kerület e zöld oázisát nem építik be. Ugyanis a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2019. év végén építési telekként kezdte értékesíteni a szalamandrák élőhelyének közvetlen környezetét, ami az állatok eltűnéséhez vezethetett volna. Azóta elindult a terület védetté nyilvánítása – az indoklásban fő érvként a főváros egyetlen foltos szalamandra állománya szerepel. Sőt, a 11 éve elindult Vadonleső adatai adják az alapját (a nemzeti parki jelentések mellett) az Európai Unió felé kötelezően leadandó, védett fajokról szóló országjelentéseknek is, és tudományos publikációkhoz is használták már fel ezeket az adatokat.
Számos példát találunk arra, hogy önkéntes kutatók, tudósok közreműködésével, együttműködnek a hatóságokkal. Az Egyesült Királyságban horgászok és vízparti települések lakói gyűjtenek vízminőségi adatokat, így sokkal hamarabb kiderül, ha valamilyen szennyezés kerül a vízbe, mintha csak a hatóság néhány munkatársa munkaidőben monitorozná a vizeket. Az adat ökológusokon keresztül jut el a Környezetvédelmi Hivatalba, ahol az önkéntes adatgyűjtőknek köszönhetően viszonylag gyorsan tudják megfékezni a szennyezést. Ehhez hasonló, környezetszennyezést monitorozó civil kutatás a világ sok országában működik.
A civil tudományos kutatásnak vannak nagyon fontos, az élményszerzésen túlmutató hatásai is: jelentős ismeretterjesztő szerepe mellett erősítheti a természetközpontú gondolkodást, hiszen jobban figyeli és óvja a környezetét az, aki örömét leli a kertjében, településén élő gyíkok, békák számlálásában, meghatározásában.
A civil tudományos kutatások száma évről évre növekszik, mely tulajdonképpen forradalmasítja a kutatási módszertant. A NASA-nak, a legnevesebb egyetemeknek és több ország környezetvédelmi hatóságának is vannak ilyen kutatásaik. Az Európai Unió is fontosnak tartja e módszertan elterjesztését, a Kutatási és Innovációs Keretprogramból pedig pályázni is lehet civil tudományos projektek finanszírozására.