Magyarázatot találtak a 12. századi furcsa égi jelenségre
Nagyjából kilencszáz évvel ezelőtt a korabeliek a Hold különös elsötétülését figyelték meg.
A 12. század elején az európaiak különös, sötét holdfogyatkozást figyeltek meg – ezt több irat is igazolja. Sébastien Guillet, a Genfi Egyetem munkatársa és csapata arra jutott, hogy a jelenség hátterében vulkáni aktivitás állhatott – számol be a SceinceAlert.
A felvetést több adat is alátámasztja. A szakértők már korábban is felfedezték a grönlandi jégmagokat vizsgálva, hogy a század elején nőtt a vulkáni aktivitás. A kutatók ezt az izlandi Hekla 1104-es kitöréséhez kötötték, egy későbbi vizsgálat egy másik eseményhez kötötte a jégben található szulfátok szintemelkedését. Guillet-ék is arra jutottak, hogy a szintemelkedés csak 1108-1113 között történhetett. Az elképzelést antarktiszi jégmagok is igazolják.
A csillagászati számítások és a korabeli dokumentumok alapján az érintett periódusban 1110 májusában volt látható Európából teljes holdfogyatkozás. Az idők során sok csillagász foglalkozott már a jelenséggel, eddig viszont senki sem magyarázta vulkanikus aeroszolokkal a különös megfigyelést. Bár egyéb bizonyítékok, például a Nap elhalványulására vonatkozó feljegyzések nem igazolják a hipotézist, Guillet és kollégái mégis a vulkanikus aktivitásban látják a legvalószínűbb okot.
A csapat szerint a japán Aszama 1108-as kitörése állhatott a háttérben. Ezt az eseményt a japán források mellett a fák évgyűrűinek vizsgálata is igazolja: 1109-ben az elvárhatóhoz képest 1 Celsius-fokkal alacsonyabb volt az átlaghőmérséklet az északi féltekén, ami a légkörben lévő, a napfényt megszűrő vulkáni részecskékkel magyarázható. A szakértők nem zárják ki, hogy a bolygó lehűlésében több, egyelőre ismeretlen tűzhányó is szerepet játszott.