Áttörés a nádasban fészkelő madarak zavarásmentes felmérésében
A bioindikátorok az egészséges környezetünk megőrzésének kulcsai lehetnek. akkor ismerhetjük fel időben a természet törékeny egyensúlyának átbillenési pontjaihoz vezető utat, ha mélyreható megfigyeléseket végzünk.
A gémek költőtelepeinek változása is ilyen jelzés lehet, de a terepen nehezen figyelhetők meg a nádasok sűrűjében rejtőző egyedek. A légi felmérés pedig rendszerint megzavarja, sokszor át is mozgatja őket.
A napokban magyar kutatók eredményeiről jelent meg tudományos cikk, mely arról számol be, hogy minden eddiginél nagyobb felbontású légi felvételeken lehet megszámolni a gémeket, fészkeiket, fiókáikat és tojásaikat viszonylag nagy, akár 700 méteres repülési magasságból. A cikkben bemutatott műszaki újítást a neves tudományos szakfolyóirat, a Sensors közölte.
Az Interspect Csoport kutatói olyan műszaki hátteret dolgoztak ki, amellyel nagy magasságból is elérhető olyan nagy felbontás, hogy fotótérképeken a különböző fajok egyedei és fészkei megszámlálhatók legyenek. A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai elsősorban arra keresték a választ, hogy meddig csökkenthető a felmérés terepi felbontása a populáció gazdaságos, de még megfelelő pontosságú felmérése érdekében.
A természetvédelem szempontjából nagyon lényeges olyan monitoring rendszerek kialakítása, amely idejében felfedi a környezetben beállt változásokat.
„A megbízható, gyakori mintavételezésű monitoring eljárások sikere azon alapul, hogy olyan indikátorokkal dolgozzunk, amelyek térben és időben megbízhatóan nyomon követhetőek. A távérzékelési eljárások esetében ilyen például az erdőrezervátumok felső lombkoronaszintjének vizsgálata, a gyepterületek foltdinamikájának térképezése, az inváziós növényfajok terjedési vektorainak folyamatos ellenőrzése, és a kitakarástól mentes vízimadár kolóniák állapotának költési időszakban történő légi felmérése” – mondta el Bakó Gábor, az Interspect csapatának társvezetője.
Az édesvízi költőtelepek egyed- és fészekszámát régen terepi módszerekkel becsülték meg, ám ezek a módszerek nem bizonyultak elég megbízhatónak. A 20. század második felében kezdtek elterjedni azok az eljárások, amelyek a költőtelepek levegőből történő megfigyelésén alapultak, ám a fényképező berendezések és a vizuális megfigyelés felbontási korlátai miatt nagyon megközelítették a fészkeket. A megközelítés miatt ezek a légi felmérések is a telepek nagymértékű zavarásával jártak. 2006-2014 közötti időszakban kidolgoztak egy nagy terepi felbontású precíziós eljárást, amelynek segítségével nagy magasságból (450 – 800 m) is pár milliméter terepi felbontású, egybefüggő ortofotó-térképet tudnak készíteni pár km2 területekről. Az eljárást azóta több éve sikerrel alkalmazták például a Kolon-tavi mintaterület esetében, illetve az elmúlt évek tapasztalatai alapján szeretnék felhívni a figyelmet a zavarásmentes vizsgálat létjogosultságára.
A 7-10 cm terepi felbontású felmérések a gémeknek mindössze 20,9 százalékát; az 1,5 cm terepi felbontású felmérések 37,5 százalékát detektálták, míg a 0,7 cm terepi felbontású felmérés a gémfajok 99,6 százalékát detektálta.