Egy kínai rakéta hullott vissza a légkörbe

Egy 17,8 tonnás kínai rakétadarab tért vissza bolygónkra 2020. május 11-én – számol be a Live Science. A Hosszú Menetelés-5B típusú nehézrakéta irányíthatatlan formában lépett légkörünkbe, utoljára 1991-ben zuhant le ennél nehezebb kontrollálatlan űreszköz. Jonathan McDowell, a Harvard Egyetem csillagásza szerint akkor a 39 tonnás Szaljut-7 szovjet űrállomás került a légkörbe Argentína felett.

Utoljára 2019-ben zuhant vissza a Földre egy nagyobb űreszköz, az a 8,6 tonnás kínai Tienkung-2 űrállomás volt, azt a szerkezetet viszont tudták irányítani a Földről, tervezett volt a végzete is. 2018-ban az űrállomás elődje, a 8,5 tonnás Tienkung-1 azonban kontrollálatlanul csapódott be a Csendes-óceánba, de a hónapokig tartó útján végig figyelemmel kísérhették.

A Hosszú Menetelés-5B magyar idő szerint május 11-én 17:33-kor lépett be a légkörbe Afrika nyugati partjai felett, Mauritániától nem messze. McDowell szerint az űreszköz repülése utolsó fél órájában még Hollywood és a New York-i Central Park felett is elrepült. A csillagász megjegyezte, a rakéta útvonalát az elmúlt napokban nagyrészt sikerült megjósolni, munkája során még nem látott olyan zuhanó űreszközt, amely ennyi lakott terület fölött szállt volna el. A Hosszú Menetelés 5B lesz az az eszköz, amellyel az új kínai űrállomás egységeit Föld körüli pályára állítják majd, a május 5-i felbocsátás e műveletek egy elemének tesztelése volt. A rakéta 25 tonna hasznos terhet tud alacsony Föld körüli pályára (ahol a Nemzetközi Űrállomás is kering) állítani.

A rakéta darabjai legnagyobb részben elégtek a légkörben, mivel leginkább a hatalmas üzemanyagtartályt jelenti a jármű, csak kisebb tömör darabjai, például a hajtómű részei élhették túl azt, hogy a légkörben felizzott; ezek végül az Atlanti-óceánba estek, szemtanúk nélkül. A visszatérést az amerikai védelmi szakemberek erősítették meg, akik minden hasonló járművet és visszatérést figyelnek.

Különbség a rakéták méretében van, a kisebb darabok teljesen elégnek a légkörben, míg a nagyobbak egyes részei elérhetik a felszínt – a legtöbb esetben a Csendes-óceán déli medencéjét, ahol egy szárazföldektől távoli terület szolgál „űrhajó-temetőként”. A rakétaindítások esetén egyes rakétáknál van lehetőség a hasznos teher „leadása” utáni minimális pályamódosításra, ha a rakéta hajtóműve újraindítható típusú, ezzel megfelelő halálpályára lehet irányítani a rakétát, azonban a legtöbb esetben ilyesmire nem kerül sor. Mivel a visszatérő űreszközök pályáját befolyásolja a pillanatnyi naptevékenység, ezért még az irányított visszatérésekben is lehet némi bizonytalanság, a nem irányítottaknál ez természetesen még fokozottabban jelentkezik.