Nyoma lesz a világjárványnak majd a gleccserek jégmintáiban

Az Ohio Állami Egyetem számolt be arról az elemzésről, amely szerint a COVID-19 járvány közvetett módon nyomot hagy majd a jégmintákban. A glaciológusok úgy vélik, hogy mind a fizikai, mind a kémiai változások, amelyek a járvány hatására bekövetkeztek, a most a jégbe épülő elemek közt megmutatkoznak majd. „100-200 év múlva a jégmintákban jelenkorunk légkörének összetételét lehet majd megvizsgálni, a jövő generációi számára fog majd árulkodni” – mondta Lonnie Thompson professzor, az egyetem sarki- és klímakutató intézetének egyik rangidős tudósa.

„Persze mindehhez alapfeltétel, hogy legyenek még gleccserek is a jövőben!” – tette hozzá Thompson.

Már most is ismerünk számos változást, amely a légkörünket érinti, például az egyes szennyező anyagok mennyiségének csökkenése, mint a nitrogén-oxid, kén-dioxid, amelyek a gépjárművek égéstermékeiként vannak jelen. A lezárások miatt visszaesett forgalommal ezek szintje is csökkent a világ számtalan helyszínén, a belőlük kialakult nitrátok és szulfátok a jégmintákban szintén alacsonyabb értéket mutatnak majd. Ezek egészen egyértelmű jelek, azonban lehetnek majd olyanok is, amelyek a mai tudósok számára még ismeretlenek, de a jövőben azokra is rátalálnak majd az akkori szakemberek. A jég rengeteg dolgot megőriz, a különböző kémiai elemektől kezdve, szerves anyagokat, ásványokat, mikrobákat, akár még növényi maradványokra is rá lehet bukkanni benne. Már több kutatás is vizsgálta a jégminták ólomtartalmát, amely például a nagy pestisjárvány idején jelentősen visszaesett. Kimutathatóak a nagy aszályok során kialakult változások, mint pl. a több por jelenléte, vagy az egyes tavak elpárolgásával a légkörbe került klór és fluor mennyiségének növekedése.

Thompson évtizedek óta vezet kutatócsoportokat, amelyek a világ legtávolabbi zugaiban jégfuratokat gyűjtenek be s vizsgálnak meg. A kutatócsoport 2018-ban publikált egy módszertani értekezést arról, hogy miként lehet baktériumokat kimutatni a jégmintákból, hasonló munkájuk a vírusok kimutatására most van bírálat alatt.

Bár a jégfuratok sok mindent megőriznek, a jelek értelmezéséhez szükség van a történelmi dokumentumokra is. Az 1300-as években megemelkedett a jégben a por mennyisége, és tudjuk, hogy az aszályok miatt sokan költöztek a városokba ekkoriban, ekkor volt a fekete halál járványának a csúcsidőszaka is. „A nyomozómunka során a jégmintákat és az emberi történelmet együttesen kell értelmeznünk, ha a történelem hiányzik, akkor hibásan értelmezhetünk egy jelet.” – magyarázta Ellen Mosley-Thompson professzor (Lonnie Thompson felesége és kutatótársa). „Ha vírusokat keresel a jégmintában, akkor tudni kell azt előre, hogy hol keresd őket pontosan” – tette hozzá.

Világunk számos pontján vannak a 4200 évvel ezelőtti jégmintákban aszályokra utaló jelek, a Kilimandzsárón, a perui Andokban, a Tibeti-fennsíkon egyaránt. Ugyanekkor számos birodalom küzdött az összeomlással, a Jangce vagy az Indus mentén, de Mezopotámia vagy az egyiptomi óbirodalom se úszta meg. „A jégminták és más paleoklimatológiai adatok világszerte zajlott aszályt tükröznek. Ugyanebben az időszakban egyszerre omlott össze számos birodalom, holott semmiféle közük nem volt egymáshoz” – magyarázta Mosley-Thompson. „A jégből feltárulkozó emberi történelem arról tanúskodik, hogy máskor is volt már dolgunk a COVID-19-hez hasonló válságos helyzetekkel. Látjuk a válságokat, és a saját magunk kiváltotta gondokat és környezeti változásokat, de látjuk az alkalmazkodást, a problémák kezelését és megoldását is a jégben. Úgy gondolom, van számunkra tanulság, amelyet a jég és a történelem segítségével leszűrhetünk a jelenre vonatkozóan” – zárt a gondolatsort Thompson.