National Geographic Magyarország

A fosszíliára Németországban bukkantak rá, az alsó-szászországi Schöningen híres, jégkori, tóparti lelőhelyén.

A lelőhelyet 1995-ben fedezték fel, és azóta számos izgalmas lelet került elő, kezdve a kb. 400 ezer éves dárdákkal, folytatva kardfogú macska maradványaival, egészen a most megtalált, és kiváló állapotban megőrzött őselefántig. Eddig kb. 10 elefánt maradványai kerültek elő a lelőhelyről, a most bemutatott azonban minden eddiginél teljesebb csontváz, megvan az alsó állkapcsa, számtalan csigolyája és bordája, s három lába is. A leletről a Schöningeni Tudományos Múzeum adott hírt.

Az elefánt maradványainak feltásárásáról és vizsgálatáról Alsó-Szászország tudományos minisztere, Björn Thümler számolt be egy sajtókonferencián. Úgy tűnik, egyre gyümölcsözőbb a Schenkenberg Emberi Evolúciós és Őskörnyezeti Kutatóintézet, a Thübingeni Egyetem és az Alsó-szászországi Műemlékvédelmi Hivatal együttműködése. „Az egykori schöningeni külszíni bánya elsőrangú példával szolgál arra, hogy a klíma ingadozásai miként hatottak a környezetünkre, s az ősemberekre” – mondta Thümler miniszter.

A feltárásokat végző régészek szerint az állat idős kora miatt pusztult el, az eddigi jelek alapján valószínűleg nem emberi vadászat végzett vele, de a csontokon ragadozók-dögevők harapásainak nyomai láthatóak, így a tetemből azért sokan lakmározhattak.

A heidelbergi ember (amely ekkor itt élt) gyakran fogyaszthatott elpusztult elefántot, bár, ügyes vadász volt, egy felnőtt elefánt túl veszélyes préda lett volna számára. E most megtalált maradvány mellett, egészen pontosan a csontok között, számtalan, emberi kőeszközökből származó szilánkot is találtak, amely a régészek szerint arra utal, hogy újraélezték a helyszínen a kőszerszámaikat az ősemberek, és valószínű, hogy pont ebből a tetemből vágtak húst, inakat, vagy hájat. Emellett két nagyobb, hosszú csontra is rábukkantak az elefánt teteménél a régészek, s a rajtuk talált kopásnyomok alapján az ősemberek eszközként használták ezeket.

Az erdei őselefántok (Palaeoloxodon antiquus) gyakran tavak partján pusztultak el, és ezt valószínűleg jól tudták az emberek is, így járhattak is ide a tetemeket keresve, de teljesen nem lehet azt se kizárni, hogy vadásztak is e veszélyes óriásra.

Dr. Jordi Serangeli, a feltárások vezetője elmondta, hogy a többi schöningeni lelethez hasonlóan ez az elefánt is kiváló állapotban maradt fenn. A fogai kopottsága alapján, amint azt Ivo Verheijen archeozoológus magyarázta, az állat egy idős nőstény lehetett, 3,2 méteres marmagasságával és kb. 6,8 tonnás testtömegével a ma élő afrikai elefántteheneknél nagyobb termetű volt. A maradványaitól kb. 100 méterre egy kisebb, fiatal elefántokból álló csorda lábnyomaira is rábukkantak, ezek az állatok az iszapos tóparton szaladtak végig a 60 centis átmérőt elérő lábnyomokat vizsgáló Flavio Altamura (Sapienza Egyetem, Róma) véleménye szerint.

Az elefántokon kívül a tó közelében számos más emlős is élt, oroszlán, medve, kardfogú macska, orrszarvú, vadló és más patások is előkerültek már. „A fauna hasonlóan gazdag volt, mint a mai afrikai szavannákon” – magyarázta Serangeli. Itt találták Európa legrégebbi vízibivalyát, őstulkát, és kardfogú macskáját is. Az egykori nedves iszapnak köszönhetően kiváló állapotban maradt fenn az a kb. 10 dárda és más hajítófegyver is, amelyet itt tártak fel.
A most bemutatott leletek már megtekinthetőek a Schöningeni Tudományos Múzeumban, azonban a csontokat tartalmazó talajrétegek vizsgálata még tart, így például a korabeli klímáról várnak még pontosabb adatokat a kutatók.

#jégkorszak #ősmaradvány #schöningen