Erdők borították Antarktikát

Egy brit és német kutatókból álló csoport a kréta időszakból származó erdei talajmaradványra lelt a Déli-Sarktól 900 kilométerre. A talajmintában lévő gyökér és pollen fosszíliák azt bizonyítják, hogy az Antarktisz éghajlata valaha sokkal melegebb volt, mint azt korábban hitték.

A kréta időszakban éltek a dinoszauruszok, s egyben Földünk utolsó 140 millió évében ekkor volt a legmelegebb – a trópusokon például közel 35 Celsius fok hőmérséklet uralkodott. A Déli-sarkvidék korabeli éghajlatáról és növényzetéről azonban eddig keveset tudtunk. Egy nemrég megjelent kutatás szerint ezen, a ma több ezer méter vastagságú jégtakaróval borított területen, egykor mérsékelt égövi erdők léteztek – olvasható a Science Daily weboldalán. Ez különös felfedezés, hiszen az antarktiszi év egyharmadában egyáltalán nincs életadó fény. A felfedezés egy nemzetközi, a német Alfred Wegener Helmholtz Központjának sarkvidéki és tengeri központjában és a londoni Imperial College egyetemen kutató, földtudományi csoport érdeme.

Az erdőséget bizonyító minta a Pine Island és a Thwaites gleccserek közeléből vett tengeraljzati fúrásból származik, az Antarktika nyugati feléről. A fúrás egy szakaszának különös színére figyeltek a kutatók, s CT-vizsgálat során kiváló állapotban megmaradt növényi fosszíliákat találtak. Sűrű gyökérzetet és rengeteg pollen-és spóramaradványt láttak benne ez idáig a Déli-sarkhoz legközelebb fellelt virágos növényi részekkel.

A kutatók modellezték a környezetet, melyben a maradványok keletkeztek. Ehhez a fosszilis növények mai utódainak éghajlati körülményeit és egyéb, mintákból szerzett adatokat vizsgáltak. Úgy vélik, az éves átlaghőmérséklet a kréta időszakban az Antarktiszon 12 Celsius-fok lehetett, ami 2 fokkal melegebb a mai németországi átlaghőmérsékletnél. A vizsgált területen az egykori nyári átlaghőmérsékletet 19°C-ra, a folyók és a mocsarak vízhőmérsékletét 19°C-ra becsülik, a csapadék mennyisége pedig a mai Wales-éhez lehetett hasonló.

Ezek az éghajlati tényezők csak úgy alakulhattak ki, ha 90 millió évvel ezelőtt a Déli-sarkvidék egy sűrű növényzettel borított, jégpáncél nélküli kontinens volt, az eddigi becsléseknél jóval magasabb szén-dioxid tartalmú atmoszférával. Dr. Johann Klages, a tanulmány fő szerzője, az Alfred Wegener Intézet Helmholtz Sark- és Tengerkutató Központjától így nyilatkozott: „A kutatás előtt az volt a meglátásunk, hogy a kréta időszakban az atmoszferikus szén-dioxid-koncentráció kb. 1000 ppm (parts per million = az egész rész egy milliomoda) lehetett. A modellezéseink szerint azonban legalább 1120-1680 ppm koncentrációs szint kellett ahhoz, hogy az Antarktisz akkori átlaghőmérséklete kialakuljon.”

Tina van de Flierdt professzor, a cikk társszerzője és az Imperial College munkatársa szerint: „A 90 millió éves erdő maradványainak megléte kivételes, de talán még különlegesebb a világ, amit feltár előttünk. Még úgy is, hogy ezeken a területeken hónapokig sötét van, mocsaras, mérsékelt égövi erdők nőttek a Déli-sarkhoz ilyen közel, ami egy sokkal melegebb klímát feltételez, mint azt korábban gondoltuk.”

Írta: Nagy Anita