Mi a különleges ebben a szivárványban?

Vannak pillanatok, amikor a fotós szerencsés, és megfelelő helyen találkozik a megfelelő látvánnyal, ráadásul nemcsak szép, de ritka jelenséget is megörökít.

Első ránézésre Ásztai Dávid olvasónk felvétele egy igen látványos tájkép a Salgó várával, melyet szivárvány övez, azonban a légköroptikai jelenségben járatos szem számára ennél is izgalmasabb a kép. Azt jól láthatjuk, hogy dupla szivárványról van szó, a kép jobb oldalán, ahol a csapadékot adó záporfelhő napfényben fürdő csapadéksávjai is látszanak. Azonban a fő ív középső harmada, ami a vár feletti részre esik, valahogy olyan „furán” néz ki. Szélesebb az ív többi részénél, és a színeivel is van valami különös. Mi is ez?

A kialakulása még nem teljesen tisztázott, de a legelfogadottabb elképzelés szerint a létrejöttéhez olyan esőcseppekre van szükség, amelyek nem teljesen szabályos gömb, hanem kissé lapított gömb alakúak. Az eltérés a szabályostól mindössze 2-3 százalék lehet, és csupán a nagy méretű esőcseppek jelenhet meg ilyen torzulás, mivel a méretük miatt esés közben a légellenállás már képes hatni rájuk, s a kis cseppben még domináns felületi feszültség gömb alakot eredményező erejét legyőzi.

Amikor a napfény rásüt a csapadéksávra, egyszerre találkozik a normál, gömb alakú, valamint a kissé lapított gömb alakú cseppekkel, s a cseppeken belül megtett útja kissé eltér. A fő ív a normál gömbcseppekben lezajló fénytörés eredménye, míg a kettéhasadásával létrejött extra ív a lapított cseppben zajló, kissé eltérő fényutat eredményező fénytörésé.
A tapasztalatok alapján gyakrabban látható ikerszivárvány akkor, ha a látványért felelős zápor vagy zivatartömb heves, az intenzívebb csapadékban ugyanis a nagyobb esőcseppek aránya is nő. Előfordulhat, hogy egészen közel egymáshoz két csapadéktömb vonul át előttünk, s az egyikben normál cseppek hullanak, míg a másikban nagy, és így kissé lapítottak.
A látvány nem tart sokáig, könnyen lehet, hogy csak fél perc, vagy 1-2 perc adatik meg, míg a kettéválás megfigyelhető a szivárvány fő ívén. Érdemes figyelni ilyen alkalmak során, és úgy fotózni a szivárványt, hogy az ív középső részét megörökítsük, ahol várhatóan bekövetkezik a kettéválás.
Míg egy-egy adott helyszínen évente átlagosan 7 alkalommal lehet szivárványt megfigyelni, az ikerszivárvány ennél sokkal ritkább, csupán néhány évente megpillantható jelenség. Talán az előttünk álló, Medárd napját követő, s reményeink szerint az eddiginél kissé csapadékosabb, már Cholnoky Jenő által is „európai monszunnak” nevezett időszakban mások is megpillanthatják e jelenséget.