Halat zsákmányolt utoljára a belemnitesz

Valamikor a 19. században párját ritkító kövület került elő a dél-angliai Dorset partjainál, a méltán híres Lyme Regis közelében.

Jelentősége ellenére erre a pazar leletre csak jóval később, hosszú évtizedek múlva figyeltek fel az őslénykutatók, addig Nottingham városában, a British Geological Survey gyűjteményében porosodott. A szakértők kutatásuk eredményeit a közelmúltban, a Sharing Geoscience Online nevű virtuális eseményen jelentették be.
A nemrég végzett vizsgálat a Plymouth-i Egyetem professzora, Malcolm Hart vezetésével zajlott, melyen a kollégái mellett a Kansasi Egyetem, valamint a charmouth-i székhelyű The Forge Fossils munkatársai is részt vettek. A kivételes fosszília ritka vadászjelenetet örökített meg, amin a Clarkeiteuthis montefiorei egy Dorsetichthys becheire vetette magát. A tintahalak távoli rokona csápjait zsákmánya köré fonva távozott az örök vadászmezőkre: a heringekre emlékeztető hal barnás, pikkelyes teste körül tisztán kivehetők a támadó karjaihoz tartozó kampószerű képletek.

Mint azt a tudósok elmondták, a Clarkeiteuthis a papagájok csőrére hasonlító szájszervével roppanthatta össze szerencsétlenül járt áldozata koponyáját. A Dorsetichthys tragikus sorsa a paleontológusok szerint a kora jura ideje alatt, mintegy 190–199 millió évvel ezelőtt következhetett be, ám ennek pontosabb körülményei (például hogy miként maradhatott fenn ilyen állapotban a két állat megkövesedett maradványa) egyelőre tisztázatlanok.
A Clarkeiteuthis montefiorei a belemniteszek népes táborán belül az úgynevezett Diplobelida rend egyik képviselője volt. Ezek az utódok nélkül letűnt fejlábúak (akárcsak a polipok) tintazacskóval rendelkeztek, aminek minden bizonnyal a menekülés során vették a legnagyobb hasznát. Gyakran csupán a töltény alakú belső vázuk maradt fenn, melyeket a középkor babonás népsége az „istennyila” néven emlegetett.
Írta: Fejes Valentin