Meglepően csalóka a színlátásunk

A színek igen fontos részét képezik látásunknak, azonban sokkal kevesebbet észlelünk belőlük, mint hinnénk. Virtuális valóság segítségével vizsgálták meg a színlátásunkat.

Az amerikai Amherst és a Dartmouth College neuropszichológiai kutatócsoportja vizsgálta meg, hogy vajon az emberi színlátásról alkotott elképzeléseink mennyiben felelnek meg a valóságnak. Az volt a fő kérdés, hogy a körülöttünk lévő színekből mennyit is érzékelünk, és mennyit tesz hozzá a látottakhoz az agyunk, a kutatók az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben tették közzé az eredményeiket.
A vizsgálat során a kísérleti alanyok (160 fő, egészséges, jó látású, nem színtévesztő vagy színvak) virtuális valóság szemüveg segítségével különféle jeleneteket láthattak, s miközben ezeket nézték, a szemmozgásukat követte az eszköz. Ennek köszönhetően pontosan ismert volt, hogy egy-egy alany a felvétel mely pontjára fókuszál egy adott pillanatban, s ennek megfelelően tudták a kutatók a látványt fokozatosan megváltoztatni. A változás abban állt, hogy, míg az alany tekintete kereszttüzében álló pont és annak közvetlen környezete (a látómező eltérő részarányában) színes volt, addig a látómezőben megjelenő többi képrészlet, gyakorlatilag a periférikus látótérbe eső látvány pedig fekete-fehér. Néhány, így megnézett jelenet után a kutatók kikérdezték az alanyokat, hogy kiderítsék, mennyire érzékelték a szín-átverést.

Alapesetben a látóterünk kb. 210 fokos szélességű, vagyis nagyjából annak megfelelő, mintha a két karunkat egyenesen oldalra nyújtanánk (ez azért több 180 foknál, mert a szemünk jóval előrébb helyezkedik el a vállainknál). A kísérletekben a látómező 10 fokos, 17,5 fokos, 25 fokos és 32,5 fokos részét hagyták meg színesként, míg a többi részt színtelenné változtatták.
A kutatás eredménye azt mutatta, hogy amikor a periférián látható felvételek képét teljesen színtelenné tették, az alanyok közül alig volt olyan, aki ezt tudatosan észrevette volna. A legtöbb ember csupán a látótere közepén érzékelt színeket! A legextrémebb esetben, amikor csupán a teljes látómező 5 százalékánál kisebb területe volt színes, az alanyok harmada nem vette észre, hogy nem a teljes látvány pompázik ragyogó árnyalatokban! Ezt a valóságban úgy képzeljük el, mint az arcunk elé kinyújtott karunk távolságában egy tenyérnyi, 10 cm átmérőjű kis területet. Ha a kérdéses harmadba tartoznánk, és a saját kezünket néznénk, az ujjaink már nyugodtan lehetnének fekete-fehérek, csak a tenyér színeit vennénk észre. Az alanyok 83 százaléka nem vette észre, ha 32,5 foknyi terület (kinyújtott kar távolságában kb. egy írógéppapír méretű rész) volt csupán színes, s a világ többi része színtelen.
Az alanyok igencsak meglepődtek, amikor a tesztet követően a kutatók végül megmutatták nekik, hogy mi is volt az a látvány, amit nem észleltek a kísérlet alatt (a linken láthatjuk a videót). Természetesen akkor, amikor már tudták, hogy mire ment ki a játék, nagyon is jól látták, hogy miként tévesztette meg a kísérlet a színlátásukat, és könnyedén meg tudták különböztetni a színes és a fekete-fehér részeket a felvételeken.

Egy második, ellenőrző kísérletet is végeztek a kutatók, itt már csupán 20 alannyal, akiknek kimondottan az volt a feladatuk, hogy próbálják meg észrevenni a látótér perifériáján a színváltozásokat. Az alanyok feladata az volt, hogy amikor észlelik a színek elhalványulását, azonnal nyomjanak meg egy gombot. Az eredmények szerint ez esetben minden egyes alanynál problémát jelentett az, hogy a látóterük középső 37,5 fokos területén kívüli régióban időben észleljék a színtelenné válást. Ez a mindennapjaink során látott világunk harmadánál is kisebb területet jelent. Nemcsak a spontán „átverés” során, hanem a tudatos szín-megfigyelés során is gyengének bizonyult a színlátásunk.
Érdekes, hogy ez a 37,5 fok nem mutat semmilyen neurológiai vagy anatómiai tulajdonságunkkal összefüggést, vagyis nem fizikai okra vezethető vissza a látásunk e különlegessége.
Az eredmények azt mutatják, hogy jóval gyengébb a látóterünk legnagyobb részén a színérzékelésünk, mint valaha is véltük, de ebből semmit se veszünk észre. Lehet, hogy a teszt során még észlelte az alany, hogy nem lát színeket a látómező jó részén, azonban, mivel nem arra a részre figyelt, egyszerűen elfelejtette ezt a tényt és a kikérdezéskor már eszébe se jutott. Számtalan, laborkörülmények közt, az alanyok elé helyezett képernyő segítségével lefolytatott színlátás-kísérlet során már megtudtuk, hogy igenis látjuk a színeket, ha kimondottan arra koncentrálunk. Azonban a valós, életszerű körülmények közepette (amit a virtuális valóság testesített meg a vizsgálatban) már egészen másképp működik a környezetünk tudatos észlelése. Felmerül ezután, hogy amennyiben ennyire nem foglalkozik a teljes világ színeivel az agyunk, akkor miért van az, hogy mégis oly színpompásnak látjuk magunk körül a világot, miért „egészíti ki” színessé a periférikus látóterünket. Számtalan további kérdés is felmerült a kutatókban, amelyeket újabb kísérletek, vizsgálatok során talán majd valaki egyszer megválaszolhat.
Forrás: Égen – Földön – Föld alatt