Tenger nyelte el az őskori paradicsomot

A dél-afrikai Pinnacle Point, barlangokból álló régészeti lelőhely, napjainkban a tengerre néz, egykor azonban egy valóságos édenkert terült el előtte.

Jamie Hodgkins, a Denveri Coloradói Egyetem munkatársa és kollégái az úgynevezett Palaeo-Agulhas-síkvidék egykori állatainak fogait tanulmányozta. A szakértők ezzel azt akarták felmérni, hogy a területen élő antilopok miként vándoroltak, amikor a régió még a szárazföldhöz tartozott, és folyók keresztezték. Hodgkins szerint a glaciális periódusokban a terület a felszínen volt, és igen kedvező környezetet biztosíthatott. A szakértők azt feltételezik, hogy a régióban mintegy 170 ezer éve rengeteg növényevő élt, az állatok pedig a ragadozókat és a vadászokat is vonzották.
A csapat a környéken előkerült antilopok fogaiban mérte fel a szén- és az oxigénizotópok szintjét, ezek ugyanis sokat elárulnak az állatok vándorlásáról. A különböző régiókban növő növények eltérő mennyiségben tartalmazzák az egyes izotópokat, melyek az azokat elfogyasztó állatokban is lerakódnak. Nagy általánosságban: a csapadékosabb, hűvös területeken inkább a C3, míg a melegebb, szárazabb környezetekben a C4 fotoszintézis-típust végző növények élnek. Az elvárható az lenne, hogy az állatok a csapadékmintához igazodva nyáron keleten (a C4-es területen), télen pedig nyugaton (a C3-as területen) töltöttek el több időt, ennek nyoma pedig a fogaikban is kimutatható.
A szakértők ugyanakkor nem észleltek ilyen mintázatot, ami arra utal, hogy még a jellemzően vándorló állatok is inkább egy helyben maradtak a síkvidéken. Hodgkins szerint a régió rengeteg állat számára biztosított bőséges forrásokat, ez pedig őseinknek is kedvező volt. Amikor a tenger éppen magasabban állt, a helyi barlangokban élők kagylókat és egyéb tengeri táplálékokat fogyasztottak, amikor pedig a síkvidék a felszínen volt, vadászhattak.
Az eredmények a szumátrai Toba tűzhányó 74 ezer évvel ezelőtti kitörése miatt is fontosak. Korábbi kutatások alapján – melyeket azóta részben cáfoltak – a szuperkitörés az éghajlat befolyásolásával súlyos hatást gyakorolt az emberiségre. Hodgkinsék 2018-as vizsgálata alapján az emberek az esemény ellenére Pinnacle Point-nál továbbra is stabil populációt tartottak fenn, ami akár a rendkívül kedvező helyi körülményekkel is magyarázható.