Trópusi betegség kórokozóját találták meg egy középkori litván temetőben

Vilniusban egy építkezés során bukkantak rá arra az ismeretlen középkori temetőre, amely a korabeli, 15. századi városhatáron kívül helyezkedett el, ezért járványtemetőnek gondolták a régészek, számolt be a Phys.org. A korszak járványa a pestis volt, de ahhoz, hogy biztosak legyenek benne, valóban e betegség áldozatai pihennek a temetőben, DNS-vizsgálatokat kellett végezni.  „Nem voltak történelmi adataink erről a vilniusi temetőről, így genetikai mintákat kellett elemeznünk” – mondta Rimantas Jankauskas, a Vilniusi Egyetem orvosi karának professzora. Kirsten Bos, a jénai Max Planck Emberi Történettudományi Intézet csoportvezető kutatója gyakran kap régészektől megbízást ilyen genetikai elemzésekre. „A pestis gyakori betegség volt ebben a korban, s az így kinyerhető régiDNS információkból elég sokat meg lehet tudni” – magyarázta Bos, aki a különféle kórokozók régiDNS kimutatásának szakértője, s a Scientific Reports folyóiratban közzé tett tanulmány vezető szerzője.

A Bos csoportjában dolgozó fiatal kutató, Karen Giffin végezte el a DNS-vizsgálatot számos, feltételezett pestis-áldozat fogain, és sikerült is kimutatni a kórokozót. „Nagyon örültem, hogy sikerült kimutatni a betegséget, azonban a fejlesztésünk alatt álló új technológia ennél többre is képes, ezért további ellenőrzéseket végeztünk, hátha újabb információkra bukkanunk e népesség egészségügyi állapotáról” – magyarázta Giffin.

„Ahhoz, hogy kórokozókra bukkanjunk a csontokban, annyit tudni kell, hogy mégis miféle kórokozó genetikai nyomait keressük” – mondta Alexander Herbig, a jénai intézet kórokozó-kutató számítástechnikai csoportjának vezetője. A csoport fejleszti azokat az eljárásokat, amelyekkel kimutatják a megvizsgált genetikai mintákban a kívánt jeleket. „Jelen esetben egy egészen új módszert alkalmaztunk, amelyben nem volt szükség arra, hogy célirányosan keressük a feltételezett kórokozót, hanem átszűrtük a DNS-mintát és mindent megvizsgáltunk, hátha akad olyan molekuláris nyom, amit egy kórokozó hagyott.”

A temető helye Vilnius középkori városfalain kívülre esett, az ábrán a vizsgált maradványok, és a DNS-mintát adó fog látható még.

Forrás: Scientific Reports

E módszernek köszönhetően derült fény a temető egy újabb titkára is. Egy fiatal nő maradványaiban olyan kórokozó nyomait fedezték fel, ami a modern szifiliszére emlékeztetett. „Nagyszerű volt rábukkanni erre a nyomra, mivel szakmai berkekben közismert, hogy rosszul őrződik meg a csontokban e kórokozó” – mondta Bos.
A treponematózisok néven ismert, a Treponema pallidum nevű baktérium okozta, a szifilisz családjába tartozó, betegségek régóta együtt élnek az emberiséggel, azonban Európában elég ellentmondásos az első megjelenésük. Régóta Kolumbusz amerikai útjához kötötték a szifiliszt, mivel időben akkor jelent meg, amikor ő visszatért első útjáról. 1495-ben, VIII. Károly nápolyi ostroma idején a gyalogságot tizedelte, majd gyorsan terjedt Európa más vidékeire is a betegség. Azonban újabban egyre több bizonyíték gyűlik arra, hogy nem amerikai eredetű betegségről van szó.
Számos, a csontelváltozásokban járatos szakértő biztos benne, hogy már 1493 előtt is jelen volt a kór Európában, rábukkantak ugyanis olyan maradványokra, amelyekből azonosították, és ezzel az elmélettel egyidejűleg a kórokozó evolúciójáról is új viták kezdődtek.

„Meglehetősen jó minőségű genomot sikerült összeállítanunk a rejtélyes kórokozó nyomaiból, és úgy tűnik, hogy a modern yaws betegséget okozóval azonosnak tekinthető” – mondta Giffin. A yaws a szifilisz egy trópusi rokona, bőrelváltozásokat okoz, és nemcsak az embert, hanem a főemlősöket is megbetegíti, a nedves, Egyenlítő környéki klímán. „Meglehetősen furcsa, hogy egy középkori, észak-európai városban bukkantunk rá a kórokozójára.”

A yaws okozta bőrelváltozások nagyon hasonlítanak a szifiliszére, a további tüneteivel egyetemben – nem véletlen, a kórokozóik igen közeli rokonok, azonban a yaws elsődlegesen nem szexuális úton terjed, gyerekek körében a leggyakoribb.

Forrás: Wikipedia

A yaws-ról, mivel mind az embert, mind az emberszabású majmokat megfertőzi, úgy véltük, hogy igen régi betegségünk, és már a jégkorszakban elterjedt volt az emberiség, akkoriban vándorló csoportjai körében. „Azonban a most feltárt yaws-genom csak egy egész minimálisan különbözött a kórokozó elődjének genomjától. Viszont a csontváz középkori volt, s így a genetikai változások az egészen közeli múltból valók: a yaws összes ma ismert változata fiatalabb lehet 1000 évesnél” – magyarázta Bos. „Ennek érdekes következményei lehetnek. Mivel a yaws-ról már tudjuk, hogy jelen volt a középkori Európában, s tudjuk, hogy sok tünete nagyon hasonló a szifiliszéhez, elképzelhető, hogy a 15-16. századi jól ismert szifiliszes esetek is a yaws számlájára írhatóak” – tette hozzá Bos. Meglehet, hogy a yaws valóban nyugat-afrikai eredetű és már a 15. századra elért Európába ez az egyébként erősen fertőzőképes kórokozó, valószínűleg az ekkor már nagyban zajló rabszolga-kereskedelem révén.
„Azonban a szifilisz eredete még mindig nyitott kérdés, viszont azt már látjuk, hogy sokkal bonyolultabb volt a középkori Európa járvány-ökológiai helyzete, mint véltük” – zárta Bos a mondandóját.