50 évig hevert egy múzeumi fiókban az ismeretlen növény kövülete

Egy amatőr geológus, John Irving talált rá a kövületre egy Új-Dél-Wales állam területén lévő folyó mentén, amikor egy nagyobb áradás kimosta, aztán a megtalálója az állam geológiai szolgálatának adta, ahol gondosan elraktározták a Bányászati Múzeum kövületgyűjteményében. A kb. 9 centis kövületet most egy ausztrál-francia kutatócsoport vizsgálta meg egy, az ausztrál fosszíliákat részleteiben elemző projekt keretein belül, és izgalmas eredményekre jutott, amelyekről a PeerJ tudományos folyóiratban számoltak be.

Az ősmaradvány koraként a devon időszak 359-372 millió évvel ezelőtti szakaszát határozták meg a vizsgálatokkal, ekkoriban Ausztrália a déli félteke szuperkontinense, a Gondwana része volt még. A kor tengerei bővelkedtek az élőlények sokszínű tömegeiben, azonban a szárazföldeket épp csak elkezdték benépesíteni az első növények, amelyeknek már primitív leveleik és spóráik voltak. Meglehetősen ritkák az e korból származó, jó megtartottságú fosszíliák, épp ezért is különösen értékes a régi-új ausztrál maradvány.

A növény a Keraphyton mawsoniae nevet kapta, miután kiderült róla, hogy eddig ismeretlen nemzetségbe tartozó fajjal van dolguk a kutatóknak. A név jelentésében a görög „kérasz” szó rejtőzik, amely annyit tesz, hogy szarv vagy agancs, és a leírt új növényfaj szállítószövetének erre hasonlító szerkezetére utal. A név második felét egy 2019-ben elhunyt híres ausztrál paleontológus, devon-szakértő Ruth Mawson professzor tiszteletére kapta a faj.

A rokon fajok szállítószövet-keresztmetszete, sárgával a most leírt új fajé. Az ábra alsó sarkában a skála jele 5mm.

Forrás: PeerJ

A devon különösen izgalmas időszak, mivel ekkor alakultak ki a harasztok és a legkorábbi virágos növények is. Míg a virágos növények terén elég jó tudásra tettünk már szert, a harasztfélékkel egészen más a helyzet, kevés minta alapján kicsiny tudásunk van, s főként gyengén állunk a filogenetikai (leszármazási) kapcsolataikkal. A kutatók emiatt is fordítottak nagy figyelmet minden, e korból származó maradványra, és a múzeumi példányok felmérésére.

Az elágazásmentes növényi szár kövületből vékonycsiszolatokat készítettek, amelyeket aztán mikroszkópos vizsgálatnak vetettek alá a kutatók. Ennek során a növény kiváló állapotban megőrzött szerkezetét össze tudták hasonlítani a kor más növényeivel.

A sejtek alakja, elrendeződése, a szállítószövet (xilém) egyedi volta bizonyosságot nyújtott arról, hogy eddig ismeretlen növénynemzetség képviselője volt a megkövült szárdarabka. Az Iridopteridales rendbe tartozó növény szára ráadásul a legnagyobb átmérőjű az eddig ismert távoli rokonai közt, e rendből eredőnek vélik egyébként a ma élő zsurlókat. A most leírt maradvány az első e rend tagjai közül, amely Ausztráliában került elő, a Gondwana területéről eddig csak marokkói és venezuelai képviselőit ismerték, így az új leírással nemcsak a rend maga, hanem annak elterjedési területe is kibővült.