A Neptunusz különös holdjához tervez missziót a NASA
A Voyager-2 Tritonról készített képei, három évtizeddel ezelőtt, újabb kérdéseket vetettek föl a bolygókutatásban.
A Voyager-2 képein hatalmas, sötét, jeges kiáramlásokat figyeltek meg a Tritonon. A fotókból is kiderült, hogy a felszín rendszeresen megújul, újabb és újabb rétegek rakódnak rá. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy egy ilyen távoli, ősi hold hogyan képes még mindig aktív maradni.
A NASA a Discovery Program keretében próbál választ találni a talányokra. Az űrhivatalnál jelenleg négy missziókoncepción is dolgoznak, ezek közül az egyik (a Trident elnevezésű) a Tritont célozza meg. A tervek közül 2021 nyaráig kettőt fognak kiválasztani, a küldetés pedig valamikor ebben az évtizedben indulhat meg.
A Neptunusz holdjának vizsgálata segíthet jobban megérteni a Naprendszer objektumainak fejlődését is. Az égitest egyik különlegessége, hogy a Neptunusszal ellentétes irányban forog, rendszerünkben egyik nagyobb holdra sem jellemző hasonló. A kutatók azt is feltételezik, hogy a Triton a Neptunuszon túli Kuiper-övből vándorolt beljebb, éghajlata dinamikus és változó, de légköre is érdekes, hiszen ionoszférája tízszer aktívabb a többi holdénál. Mindez meglepő, hiszen rendkívül távol fekszik a Naptól, sugárzása így kevéssé hathat légkörére.
Louise Prockter, a Hold- és Bolygótudományi Intézet munkatársa szerint a Triton a Naprendszer egyik legizgalmasabb égiteste. A kutató egyike a Tridenten dolgozó szakértőknek, az űreszköz azt vizsgálná, hogy lehet-e a hold mélyén víz, de az ionoszféráját, atmoszféráját és felszíni formációit is felmérhetné. Mivel a Triton még meglehetősen feltérképezetlen, a szonda egészen új területekre is bukkanhatna. A szakértők számításai alapján 2025-ös indulás esetén a Trident 2038-ra érhetné el a titokzatos holdat.