Fókák segítségével térképeztek fel tengeráramlatokat

A Göteborgi Egyetem számolt be arról a felmérésről, amelyben a Déli-óceán olyan kicsi, de igen energikus áramlatait fedezték fel, melyek az antarktiszi jégtakaró olvadásában, és a szén körforgásában is szerepet játszanak. Az egyetem két szakembere vezetésével most két tanulmány is megjelent, a JGR Oceans, és a Geophysical Research Letters folyóiratokban, amelyben ezeket a felfedezéseket részletezik. A vizsgálatokat Sebastiaan Swart és dr. Louise Biddle, a svéd egyetem kutatói vezették.

Olyan áramlatokat sikerült találni, amelyek 0,1-10 km hosszúságúak csupán, és a műholdak vagy a kutatóhajók számára láthatatlanok, azonban kölcsönhatásba lépnek az óceán igen erős viharaival, mivel az óceán felső vízrétegében helyezkednek el.

„A fókák által gyűjtött adatok segítségével először sikerült bepillantanunk ezeknek a felső-óceáni áramlatoknak a tengerjég-réteg alatt kifejtett hatásaiba is. Rendkívül értékes információkat szerezhettünk, s olyan dolgokra pillanthattunk rá, amelyekre soha korábban esélyünk se volt” – mondta dr. Louise Biddle, a Göteborgi Egyetem Tengertudományi Karának kutatója. A fókák gyűjtötte adatok nemcsak a tengerkutatókat, hanem a biológusokat is érdeklik, mivel így az állatok eddig rejtett viselkedéséről is információk születnek.

A fókák szőrére vedlés után ragasztják fel a mérőműszereket és műholdas rádióadót tartalmazó dobozt, s az állat a következő vedléskor (de néha még előbb) spontán megszabadul a felragasztott műszerektől. Miközben úszik, a műszerek adatot gyűjtenek, s amikor a fóka a felszínre emelkedik, a rádióadó kapcsolatba lép a műholdon lévő vevővel és továbbítja az addig gyűjtött adatokat.

A téli időszakról az a vélekedés, hogy nyugodt, s ilyenkor a hőmérsékleti viszonyok kiegyenlítődnek a nagy tengerjég-borításnak köszönhetően, azonban a most elvégzett kutatás megmutatta, hogy a jég alatt ekkor is zajlik a hőcsere.

Sebastiaan Swart és csapatának kutatásából az derült ki, hogy amikor nincs vihar az óceánon, és a szelek se tombolnak, ezek az áramlatok különösen energikussá válnak, energiájuk révén fokozódik az óceán környezete, felszíne és a mély víz közti a keveredés, legyen szó hőről, szénről, tápanyagokról.
„Az új típusú glider (sikló, vitorlázó) merülő robotjárművek, amelyeket műholdról tudunk irányítani, hónapokon keresztül gyűjtötték az adatokat minden korábbinál nagyobb felbontásban. Az adatokból pedig kiderültek az óceán és a légkör közti igen erős fizikai kölcsönhatások. Nagyszerű, hogy távirányítással oda tudjuk kormányozni ezeket a robotjárműveket a világ legelhagyatottabb vizeire, hogy tudományos adatokat gyűjtsenek” – magyarázta Swart professzor, aki szintén a Tengertudományi Kar kutatója.

A két kutatás együttesen kipótolt egy tudáshiányt az olyan kis léptékű óceáni áramlatokról, amelynek globális éghajlati és ökológiai hatásai vannak. „Nagyon izgalmas, hogy így meg tudtuk növelni a Göteborgi Egyetem kutatási lehetőségeit, hiszen ez a világon most a tengertudományok terén vezető kutatási irány, s ebben mi is részt vehetünk a vizsgálatainkkal” – tette hozzá Swart professzor.