Jelentős lehet a cunamiveszély Írország egyes partszakaszain

Számítógépes szimulációk segítségével mérték fel a lehetséges veszélyhelyzetet és határozták meg a legnagyobb kockázatnak kitett helyeket.

Legutoljára 1755-ben, a Lisszabont romba döntő kb. 8,5-ös erősségű földrengéshez kacsolódóan érte az ír partokat (és az Atlanti-óceán medencéjét) jelentős cunami, az akkori esemény adatait felhasználva a Dublini Egyetem és az Ír Geológiai Szolgálat szakemberei végeztek szimulációs felmérést az ír partokra leselkedő esetleges újabb cunamiveszélyről. A kutatásuk eredményét, amely ugyan az ír partokra vonatkozik, de globálisan alkalmazható módszert takar, az MDPI Geosciences folyóirata közölte.

A távolról érkező cunamik esetében azt lehet modellezni, hogy egy adott partszakasz morfológiája, tagoltsága, lejtése, stb. miként befolyásolja a partra kifutó hullámok viselkedését. Köztudott például, hogy a fjordszerű öblök, szűk folyótorkolatok felerősítik a beérkező hullámot. Nem mindegy, hogy milyen irányból érkezik a hullám, és az sem, hogy apály vagy dagály idején éri-e el a partszakaszt.
A felméréshez az ír partvidék tengeraljzatának batimetriai (vagyis a tengerfenék mélységi „domborzati” felépítésére vonatkozó), és a partok szárazföldi részének topográfiai adatait táplálták a számítógépes modellbe. Korábbi, hasonló jellegű vizsgálatokban nem vették figyelembe ezeket az adatokat még. Mivel a lisszaboni földrengés történelmi ideje miatt pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy hol is volt az epicentruma, többféle lehetséges helyzettel is elvégezték a modellszámításokat. Az Ibériai-félsziget nyugati oldalán, az Atlanti-óceánban, egymás mellett elcsúszó kőzetetlemez-daraboknak köszönhetően összetett tektonikai felépítésű, a tenger alatt számos jelentős és komplex törés rendszere is húzódik, a történelmi rengésért ezek valamelyike tehető felelőssé. Nem ez az első nagy rengés azonban, ami a régiót érintette, és nyilván nem is az utolsó, így csak idő kérdése, mikor jön a következő.

A négy legnagyobb lehetséges cunamit előidéző földrengéshez kapcsolt szimulációt az ír partokra nézve egészen nagy részletességgel elvégezték, és kiderült, hogy mely partszakaszokra jelentheti a legnagyobb veszélyt az egykori lisszabonihoz hasonló típusú földrengés keltette cunami. Az is világossá vált, hogy melyik lehetséges ponton kipattanó rengés okozhatja a legnagyobb cunamit az ír partokon, s melyik esetében van jóval kisebb veszély. Nyilvánvalóvá vált, hogy például számos infrastrukturális berendezés, építmény is kárt szenvedhet, mint pl. a sziget déli részén egy folyótorkolatban fekvő villamos erőmű, vagy a Galwayi-öbölben akár 3,4 méteres magasságú hullám is kicsaphat a partokra. Az 1755-ös cunami Galway városában a városfal egykori szakaszát képező Spanish Arch egy részét is megsemmisítette. Mivel a város azóta is a parton fekszik, egy hasonló esemény ma még nagyobb pusztítást végezhetne az ír partok leginkább veszélyeztetett öblében. Az ír partok veszélyeztetett pontjain, amelyeket a vizsgálat részletesen feltárt, a számítások szerint a cunamihullám átlagmagassága 2 méter lehet.

A Frédéric Dias professzor vezette kutatócsoport által kifejlesztett új modellező szoftver pontosabb előrejelzést adott az ír partokra, mint a francia cunamiriadó-központban jelenleg használt modell, amelyet egy-egy rengés során lefuttatnak az atlanti térség partjaira vonatkozóan. „A cunamiriadók esetén rengeteg olyan adattal dolgoznak e központok, amelyeket már jó előre kiszámítottak a lehetséges cunami kiindulási pontok sokaságára felkészülve. Azzal, hogy képesek lennénk az események közben lefolytatni a cunami valós idejénél gyorsabb számításokat, nagyban növelné az előrejelzések pontosságát” – mondta Daniel Giles, a kutatócsoport számítástechnikai munkáját képviselő tagja.
Az ír partokon, és persze másutt is a világon, ma sokkal többen élnek, mint 1755-ben, így a pontosabb előrejelzések és riadók rengeteg emberéletet tudnának megóvni.