Így kapcsolódik össze a környezetvédelem és kétéltűek vizsgálata

Az ökotoxikológiával és a kétéltűekkel foglalkozó biológus, Verebélyi Viktória nyerte el a National Geographic különdíját a 2020-as SCIndikátor versenyen.

A fiatal kutatóval arról beszélgettünk, hogyan segítik a kétéltűek, különösen a békák vizsgálata a környezetvédelmi munkát.
Hol végzi a kutatásait?
Több éve csatlakoztam az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjához. Jelenleg is ott folytatom a vizsgálataimat.
Elnyert a közelmúltban egy díjat. Mit kell tudni erről a díjról, erről a versenyről?
Ez a SCIndikátor elnevezésű tudománykommunikációs verseny, és nagy örömömre elnyertem a National Geographic különdíját. A verseny lényege, hogy egy kutatási témát élvezhetően és érthetően, de mégis tudományosan mutassunk be a nagyközönség számára.
Békák állnak a kutatása középpontjában. Hogyan kezdett el érdeklődni pont a békák iránt?
Egész gyerekkoromat végigkísérte a természet iránti érdeklődés, és szerencsére a szüleim sem gátoltak ebben. Ahogy a legtöbb gyerek, én is összeszedtem mindenféle állatot és boldogan hazavittem megmutatni őket anyukámnak. A kezdeti ijedtség után hozzászokott ehhez, sőt, ő is megszerette, és támogatta a rajongásomat. Egyébként nem volt egyszerű utam; korábban grafikusnak készültem, és művészeti iskolába jártam egy ideig. Ezután váltottam a biológiára, úgy gondolom, nagyon jó döntés volt.
Elkezdte a BSc-t, és már ott ezzel a témával foglalkozott. Meséljen kérem a kutatásairól!
Így van, most diplomáztam az Állatorvostudományi Egyetem biológia mesterszakán, de már BSc hallgatóként csatlakoztam a kutatócsoporthoz. Több klímaváltozással, környezetszennyezéssel és más, kétéltűeket fenyegető folyamattal kapcsolatos kutatásunk van. Amiben nagyon sok részem volt, az az ökotoxikológia területéhez tartozik. Lényegében gyakori szennyezőanyagok hatásait vizsgáltuk, például gyomirtó szerekét, szintetikus hormonokét, amelyek bekerülhetnek a vizekbe, olyan kis tavakba is, ahol békák szaporodnak. A kutatások során azt mérjük fel, hogy abban a koncentrációban, ahogy a természetben is előfordulnak ezek az anyagok, milyen hatással vannak a békákra, okoznak-e pusztulást. De nemcsak a mortalitást figyeljük, hanem az úgynevezett szubletális hatásokat is, például, hogy hosszabb ideig tart-e átalakulni az állatoknak, kisebb lesz-e a testtömegük. Ezek hosszútávon szintén fontosak a túlélés szempontjából, mert lehet, hogy a szennyezőanyag nem eredményez azonnali pusztulást, de a lassabban átalakuló ebihalakat veszélyezteti a kiszáradás, a kisebb békák kisebb eséllyel élik túl a téli hibernációt.

Több éve figyelem a szennyvíztisztítást, és gondolkozom, hogy mekkora hatása van. Budapest szennyvízét régen teljes egészében beleengedték a Dunába, ma már a 99 százalékát megtisztítják. Úgy tudom, a gyógyszermaradványokat még nem tudják rendesen kiszűrni, így ez továbbra is problémát okoz. Ezzel a témával foglalkozott munkája során?
A szakdolgozatom keretében igyekeztem utánajárni ennek, mert engem is foglalkoztatott a szennyvíz, mint potenciális környezetszennyezési forrás. Valóban nem lehet már tisztítatlan szennyvizet ereszteni a vizekbe, viszont a gyógyszermaradványokat nehéz eltávolítani, ugyanis általában összetett szerkezetű molekulák. Ezek szerves anyagok, és úgy tudom, hogy bár vannak bizonyos határértékek szennyvizeknél, de csak az összes szerves anyag tartalmat nézik, azt nem, hogy ennek hány százaléka hormon vagy gyógyszermaradvány. Modernebb tisztító eljárásokkal elég effektíven ki lehet szűrni ezeket, sajnos arról nincs információm, hogy a szennyvíztelepeken pontosan milyen eljárásokat alkalmaznak.
A kétéltűekkel hogyan folynak a vizsgálatok, és milyen eredményre jutottak?
Minden évben, kora tavasszal járunk terepre, és általában a békák petéit gyűjtjük össze, majd ebihalként, laboratóriumi körülmények között vizsgáljuk, hogy a vízbe került szennyezőanyagok milyen változásokat idéznek elő náluk. Egy glifozát hatóanyagú gyomirtó szerrel kapcsolatban például több különböző vizsgálat keretében is megállapítottuk, hogy kisebb testtömeget eredményez a békáknál, illetve nagyobb koncentrációban pusztulást is okoz.
Úgy tudom, a glifozátot most vezetik ki a piacról, mert visszavonták az engedélyét.
Igen, káros hatása sokféle szervezet esetén felmerült, így inkább visszavonták a felhasználási engedélyét. Sok mezőgazdaságban alkalmazott szer esetén gyakran elég kevés információnk van azok a hatásairól, perzisztenciájáról. Ehhez kapcsolódik egy szomorú eredményünk: 2017-ben volt egy vízkémiai vizsgálatunk, amelynek kapcsán kisebb tavak vízösszetételét néztük meg, és amellett, hogy találtunk hormonokat és gyomirtó szereket is, a DDT nevű hírhedt rovarölő maradványait is kimutattuk majdnem minden tó üledékében.
Ideális esetben, ha a kutatási eredményeik eljutnak a döntéshozókhoz, akkor abban reménykednek, hogy valamilyen változás lesz a rendszerben, a szabályozásban vagy a szennyvíztisztításban?
Örülnék, ha ezeknek az eredményeknek gyakorlati haszna is lenne. Erre még sajnos nincs kijárt út. Fontos lenne, hogy a döntéshozók figyelembe vegyék ezeknek a kutatásoknak az eredményeit, és mindenki más is törekedne a környezetszennyezés csökkentésére, például a biztonságosabb növényvédőszer-használatra. Tisztában vagyunk vele, hogy gyomirtó és rovarirtó szerekre szükség van, tehát azt szeretnénk, hogy észszerűen, a lehető legkevesebb mennyiségben használja a mezőgazdaság ezek a kemikáliák. A jó időzítéssel (időjárás, időpont figyelembevételével) mindenki nyerne: a gazdáknak kevesebbet kellene ilyen szerekre költeniük, az ebihalak pedig kisebb koncentrációban lennének kitéve ezeknek az anyagoknak.

Miért pont kétéltűekkel kezdett foglalkozni?
Sok tévhit él velük kapcsolatban, pedig nagyon hasznos állatok: az ebihalak például szűrögetik, tisztítják a vizet az algáktól, és nagyon sok állatnak táplálékot nyújtanak. A felnőtt egyedek pedig ragadozók, tehát korlátozzák a rovarok populációit. Emellett – bár biztosan elfogult vagyok – gyönyörű állatok. Sok tényező veszélyezteti őket, igen megbízható jelzői a környezet nem egészséges folyamatainak, és ez a kutatásunk alapja is.
Indikátor fajoknak mondják a biológiában.
Pontosan! Szóval arra kérnék mindenkit, hogy óvjuk ezeket a csodálatos indikátor szervezeteket!
Az interjút készítette: Bajomi Bálint – bajomi.eu