A közösségi média segítette egy cunami vizsgálatát
A mért adatokat a lakosok videófelvételeivel kiegészítve sikerült kideríteni a cunami pontos okát.
2018. szeptember 28-án a celebeszi (Indonézia) Palu városánál kipattant 7,5-ös erősségű földrengés miatt pusztító cunami söpört végig a városnak otthont adó öböl partvidékén, több mint 4300 ember halálát okozta. Az 5 méteres magasságú hullám hatására sok ezer épület is súlyos károkat szenvedett, vagy épp teljesen romba dőlt. A rengéskor ugyan időben kiadták a cunamiriadót, azonban Palu térségére csak tized akkora, mindössze 0,5 méteres hullámot jeleztek előre. Valami tehát hiányzott a számításokból, s emiatt becsülte alá a rendszer a lehetséges hullámmagasságot.
A kelet-indonéz régió ugyan tektonikai elhelyezkedése miatt gyakran szenved erős földrengésektől, a 2018-as rengés egy jól ismert, és a Celebesz szigetét is átszelő, 220 km hosszú Palu-Koro törésvonal mentén pattant ki, amelyen elmúlt 100 évben 15 igen erős, 6,5 magnitúdót meghaladó rengés volt.
A 2018-as rengés azonban meglehetősen fura volt, a rengés mechanizmusa, vagyis annak alapján, ahogy a két egymás melletti kőzettest egymáshoz képest elmozdult, ennek alapján nem lett volna szabad ilyen nagy cunaminak kialakulnia, számolt be az EOS földtudományi hírportál.
A rengés után számtalan szimulációval igyekeztek a kutatók megvizsgálni a helyzetet, de a szimulációk rendre túl kis hullámot eredményeztek, lényegesen gyengébb cunamit, mint ami valójában kialakult. A kutatók két lehetséges okra következtettek: vagy tenger alatti csuszamlás következett be, vagy a tengerfenék kimozdulása lehetett felelős a nagyobb hullámért, azonban a szegényes műszeres mérési adat miatt nem lehetett eldönteni, melyik.
A kérdés megválaszolásához szokatlan módszert választottak a kutatók: a közösségi médiában kerestek felvételeket a cunamiról, amelyekkel ki tudták egészíteni a vízmérési adatokat. Összesen 43 videót sikerült begyűjteniük pl. a Twitter vagy a Youtube felhasználóitól, valamint a terülten felállított biztonsági kamerák felvételeiből. A videók helyszíneinek ismeretében az azokon látható tájképi elemeket pontosan beazonosították, s ez alapján megállapították, hogy az adott pontra mikor és mekkora magassággal érkezett a cunami hulláma. Ezzel nagyon jól ki tudták egészíteni a ritkásan elhelyezett árapálymérő műszerek rögzítette adatokat.
Az így kinyert információkat műholdról készült, igen precíz felszín-magassági modellre vetítették, s így újból szimulációkat futtattak, hogy a jóval nagyobb adatbázis alapján megpróbálják kideríteni, a két feltételezett lehetőség közül melyik is tehető felelőssé a rendkívül magas cunamihullámért. Arra jutottak, hogy a tengerfenék deformációjának elhanyagolható szerepe lehetett, és a fő ok a víz alatti csuszamlásokban rejlik, a módszerről és az így kapott eredményről a JGR Solid Earth folyóiratban számoltak be.
A vizsgálat rávilágított arra, hogy pusztán az árapálymérők adatai nem elégségesek minden cunami esetén az események dokumentálásához, és egyúttal az is világossá vált, hogy az eddig kevésbé veszélyesnek tartott egymás mellett vízszintes elmozdulású fölrengések is képesek igen veszélyes cunamit kiváltani.