Hosszú útra indult a Curiosity rover

A Curiosity marsjáró a Gale-kráterben lévő Mt. Sharp nevű magaslatot vizsgálhatja az őszi időszaktól, amint a most elkezdett kerülővel a következő célpontjához ér. A vizsgálatokkal a marsi múlt esetleges biológiai nyomait keresik, illetve felmérik azokat a körülményeket, amelyek egykor lehetőséget biztosíthattak az életnek. Az 5 km magasba emelkedő Mt. Sharp eredetileg a Gale-krátert létrehozó becsapódás során született, gyakorlatilag a kráter központi csúcsa, s a krátert kitöltő egykori tómederben, a tavi üledékek rétegei halmozódtak rá. E rétegek mind-mind a Mars egykori körülményeinek tanúi, s elemzésükkel megérthetjük, miként vált az akkor még nedves bolygó azzá a sivatagos és hideg hellyé, amelyet ma ismerünk.

A rover 2014-től kezdte meg a hegy vizsgálatát, ám a terep miatt alaposan meg kell tervezni a következő elérendő pontig vezető útvonalat, számolt be a NASA. A következő állomás a hegy egy olyan szirtje lesz, melyben szulfátos ásványok vannak, ezek létrejöttéhez az szükséges, hogy az egykori vízborítás elpárologjon. Azonban e szulfátos ásványok és a Curiosity között egy jelentős méretű homoklapály terül el, amelyben a rover esetleg elakadhat, így, biztos, ami biztos, úgy tervezték az útvonalát, hogy a homokos területet meg kell kerülnie. A rovert irányító csapat (akik egyébként otthonról dolgoznak, számtalan más NASA alkalmazotthoz hasonlóan) úgy véli, hogy ősszel eléri a Curiosity a kiszemelt szirtet, persze ez attól is függ, hogy útközben esetleg megáll-e vizsgálódni valahol. A rover legnagyobb lehetséges sebessége a terepviszonyoktól függően 25-100 méter óránként. A nyári útvonala egyes szakaszait automatikusan teszi majd meg, vagyis nem előre betáplált módon közlekedik, hanem saját maga választja meg az optimálisnak vélt utat. A rover irányítói akkor fordulnak a kis járgány eme képességéhez, ha nincsenek felvételek a várható útszakaszról, s így nincs lehetőség földi tervezésre sem.

„A Curiosity nem tud teljesen önállóan közlekedni, de képes olyan egyszerű lépésekre, mint egy útközben megpillantott szikla, vagy kockázatosnak látszó akadály kikerülése, és megáll, ha nincs elég információja ahhoz, hogy saját algoritmusa alapján guruljon tovább” – magyarázta Matt Gildner, a Curiosity fő „sofőrje” a JPL (Sugárhajtás Laboratórium) irányító központjában.

A Greenheugh-oromzat nevű szirt tetejéről ilyen kilátás tárult a rover „szeme” elé.

Forrás: NASA / JPL

A korábban vizsgált agyagos kőzetréteg és a célként kijelölt szulfátos réteg között összeköttetést jelent egy lejtő, amelyet homokkőből álló kőzetsapka fed, ennek a Greenheugh-oromzat nevet adták. A kutatók úgy vélik, e homokkő akkor keletkezett, amikor a Mars múltjában a nedves klíma szárazra változott. Ekkor a 154 km átmérőjű krátert kitöltő tó vize eltűnt, s olyan üledékek maradtak vissza utána, amelyek a Mt. Sharp hegyén rakódtak le, s formálódtak a későbbi erózió révén. A homokkő oromzat csak később született meg, amikor a marsi szelek által halomba hordott por összetapadt.

A rover által látott kőzetcsomócskák miatt „libabőrös” felszínű a szikla több rétege is.

Forrás: NASA/ JPL

Amikor márciusban a rover végzett az agyagos területen a minták vizsgálatával, az irányítók felküldték e lejtőre, hogy átpillantva annak tetején valamiféle információt nyerjen a majd később vizsgálandó régióról. Az itt készült felvételekből az derült ki, hogy a lejtő túloldalán a felszínt apró kőzetcsomócskák borítják. „Ezek csak vizes környezetben alakulhattak ki” – mondta Alexander Bryk, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) doktorandusza, aki ezt a kis mellékes utat irányította. „Néhány ilyen csomót láttunk a szél által felépített homokkő oromzat tetején, illetve alacsonyabban, az oromzat alatt fekvő rétegeken is. Úgy tűnik, hogy az oromzat születését követően valamikor visszatérhetett a vízborítás, s átalakította a kőzetet, amelyen átfolyt.”

Az Opportunity 2004-ben látta meg az akkor áfonyáknak elnevezett kőzetcsomócskákat, amelyek hematitból állnak. A most vizsgált csomók eltérő kémiai összetételűek a NASA közleménye alapján.

Forrás: NASA / JPL

A kőzetcsomócskák hasonlóak ahhoz, amelyet az Opportunity marsjáró 2004-es felvételeiből „áfonya” néven ismerhetünk. Bár a Mt. Sharp-on számos helyen találtak már ilyen csomócskákat, azok összetétele eltér az Opportunity által látott hematit-csomóktól. A jelenlétük viszont azt bizonyítja, hogy némi víz még akkor is volt a Gale-kráterben, amikor maga a krátert kitöltő tó már eltűnt, s ezzel az esetleges élet számára megfelelő feltételek is hosszabb időn át maradhattak fenn.