Miért szükséges agyunknak a só?

Kik kutatták eddig a sóbevitel egészségtani hatásait? 
A legfrissebb eredmények a túlzott sóbevitel és a szellemi képességek romlásának kapcsolatáról Constantino Iadecola professzor New York-i laboratóriumából kerültek ki (Nature Neuroscience 2018; Nature, 2019). Az alacsony sókoncentráció és az agyödéma kapcsolatával pedig Marc Simard professzor bostoni munkacsoportja foglalkozik. Ilyen irányú kutatások folynak jelenleg az Agyi Keringés és Metabolizmus Kutatócsoportunkban, az SZTE Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetében.

Milyen hatása van a sónak az emberi agy működésére általában?
A sónak, pontosabban a Na+ és K+ ionoknak meghatározó szerepe van az emberi agy zavartalan működésében, melyet az idegsejtek bonyolult hálózatának összehangolt együttműködése tart fenn. Az egyes idegsejtek működésének alapja, hogy sejtmembránjuk féligáteresztő hártyaként határolja el a sejteken belüli és kívüli folyadéktereket. Nyugalmi, egyensúlyi állapotban az idegsejteken belül a Na+ ionok kisebb koncentrációban vannak jelen, mint a sejtek közötti térben, ugyanakkor a K+ ionok koncentrációja az idegsejteken belül magasabb, mint a sejteken kívül. Ingerlés hatására az idegsejtekbe nagy mennyiségű Na+ ion áramlik be, és K+ ionok hagyják el a sejtet, az ionegyensúly a sejthártya két oldala között átmeneti időre megbomlik. Hamarosan a sejthártya ionpumpái a sejteken belül felszaporodott Na+ ionokat a sejteken kívüli K+ ionokkal kicserélve az egyensúlyt helyreállítják. Ezt a folyamatot nevezzük akciós potenciálnak, amely minden idegi folyamat alapja. Tehát az idegsejteknek egységesen szükségük van a sóra a membránpotenciáljuk fenntartása és az ingerelhetőség, ingerületátvitel szolgálatában.

Milyen különbség mutatható ki a só egyes agyi területekre gyakorolt hatásában?
Talán ki lehet emelni az agykamrák körüli agyi régiókat annak okán, hogy ezek az agyterületek nem csak sejtszintű működésükhöz használják a sót, hanem feladatuk a testfolyadékok sótartalmának monitorozása, ehhez igazítva a sófelvételt szolgáló viselkedésformákat.

Hogyan függ össze az agy és a szervezet többi részének sóháztartása?
Élettani körülmények mellett az agyban a sejtközötti állomány Na+ és K+ ion koncentrációja a vérplazmában mérhető koncentrációkkal egyező tartományban mozog, ugyanakkor az agy sóháztartása a vérplazma sókoncentrációjának gyors változásaitól függetlenül közel állandó. Ez azt jelenti, hogy ha valami nagyon sósat eszünk, és a sókoncentráció átmenetileg megemelkedik a keringő vérben, ez nem emeli az agyszövet sótartalmát, és nem befolyásolja az idegi folyamatokat. A bevitt plusz sómennyiséget pedig idővel a vesék kiválasztják és a vizelettel ürül. Lényeges, hogy az agy sótartalma nem követi a táplálékkal aktuálisan bevitt sómennyiséget – ha így lenne, a táplálékkal bevitt sómennyiség függvényében módosulna az agy működése, ami elég valószínűtlen.

Tehát a Na+ és K+ ionok, azaz a só jelenléte a megfelelő koncentrációban elengedhetetlen az agy működéséhez. Milyen mennyiségben szükséges napi szinten elfogyasztani belőle egy átlagos testalkatú, egészséges embernek, hogy optimálisan működjenek agyi folyamatai?
A sóutánpótlás a szervezet működéséhez elengedhetetlen, az American Heart Association szervezet ajánlása szerint a napi 500 mg só bevitele elegendő a felnőtt emberi szervezet számára.

Milyen tünetekkel jár, ha ennél kevesebb sót fogyasztunk?
A kívánatosnál kevesebb só fogyasztása a nyugati társadalmakban talán elméleti kérdés marad.
A veseműködés károsodása miatt, hányás-hasmenés, vagy hirtelen túl sok víz fogyasztásának („vízmérgezés”) következtében a vérben azonban kialakulhat tartósan alacsony sókoncentráció, ami egészségügyi kockázattal jár. Az átmeneti szédülés, fejfájás enyhe tüneteit súlyos esetben agyduzzanat, eszméletvesztés, kóma követheti. A keringő Na+ ion tartósan alacsony koncentrációja kedvező körülményeket teremt agysérülés esetén a veszélyes agyödéma kialakulásának, az idegsejtek ingerelhetőségének fokozásával pedig az idegsejtpusztulásnak; az alacsony Na+ ion koncentráció összességében hozzájárul az agysérülés (stroke, vagy zárt koponyasérülés) súlyosabb kimeneteléhez. Ennek kockázatát növelheti  az, hogy egyes gyógyszerek (pl. vízhajtó) hosszan tartó szedésének mellékhatásaként is kialakulhat a vérben alacsony nátrium-koncentráció.

Milyen ismérvei vannak a sótúladagolás következtében fellépő rendellenes agyműködésnek?
Régóta él a köztudatban, hogy a magas sótartalmú diéta magas vérnyomást, szív- és érrendszeri betegségeket okoz, bár a közelmúlt vizsgálatai szerint nem egyértelmű a sófogyasztás csökkentésének egészségügyi haszna. Az viszont bizonyos, hogy a magas sóbevitellel összefüggésbe hozott magas vérnyomás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek az agy működésére is kedvezőtlenül hatnak, kockázati tényezői az agy elégtelen keringésének, a stroke-nak, és a memóriakárosodásnak.

A legfrissebb kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a magas sótartalmú diéta egy adaptív immunválasz-típuson keresztül hozható összefüggésbe a szellemi képességek gyengülésével. A kutatók eredményei szerint a magas sótartartalmú diéta hatására a vékonybélben a limfociták (fehérvérsejtek) egy csoportja olyan anyagot termel amely a gyulladásos folyamatok beindításában, fenntartásában játszik szerepet, és az érfalra nézve káros hatású. Ez az úgynevezett gyulladásmediátor vagy gyulladást közvetítő anyag a vékonybélből a vérkeringésbe jutva eléri az agyi érhálózatot, és ott az érbelhártya (endothelium) sejtjeinek funkcióját károsítja, ezzel az értágító folyamatokat gátolja. Végeredményben az agyi erek átmérője és az agyi vérátáramlás mértéke csökken, az idegsejtekhez a keringésen keresztül kevesebb tápanyag jut el, melynek következtében hosszú távon memóriazavar, szellemi hanyatlás léphet fel.

Melyik fajta só ideális az agynak és miért? Asztali, tengeri, himalájai?
A só eredeténél és a bányászati/kinyerési módszerénél fogva más ásványi anyagokkal (esetleg tengeri algákkal) lehet „szennyezett”, ez kölcsönözhet más színt, vagy enyhén eltérő (pl. kénes) ízt a sónak, de nem ismert, hogy a só adott típusa eredeténél, vagy kinyerésének módjánál fogva az agy működésére nézve „ideális” volna.

Interjút írta: Sarusi István