Aprócska őslovak és hatalmas tapírok nyomában
Ha előszeretettel forgatjuk az őslénytani témájú ismeretterjesztő kiadványok lapjait, akkor a németországi Messel neve bizonyára ismerősen cseng majd számunkra: az olajpalában kivételesen jó állapotukban fennmaradt fosszíliák ablakot nyitnak a földtörténeti újkor, a kainozoikum hajnalának világára.
Na de ki hallott már a kelet-németországi Geiseltalról? Bár jelentőségét tekintve legalább annyira fontos, mint az 1995 óta a Világörökség részét képező lelőhely, sokáig messziről elkerülte a paleontológusok figyelmét.
A Szász-Anhalt tartományban található egykori lignitbánya környékén folytatott feltárások hat évtizede alatt (1933–1993) több tízezer párját ritkító kövület került elő a középső eocén idejéből származó, egy körülbelül ötmillió éves periódusról tanúskodó, 42–47 millió éves kőzetrétegekben. A rendkívül gazdag leletanyagot legutóbb a Rabi Márton (a Tübingeni Egyetem, illetve a Luther Márton Tudományegyetem munkatársa) vezette csapat tanulmányozta tüzetesebben. Kutatásuk középpontjában eleinte a vidéken valaha gyakran előforduló kezdetleges lófélék vizsgálata állt – mint utóbb kiderült, a korábban több fajhoz sorolt patások valójában egyetlen állatot képviselnek, a Propalaeotherium isselanumot, épp csak kisebbekké váltak az idő előrehaladtával, tömegük 39 kilogrammról 26 kilogrammra csökkent. Ugyan a rendszerezés szempontjából hasonló következtetésekre jutottak a Lophiodon remensis kapcsán is, náluk pont a fordítottja volt a helyzet: ezek a korai tapírok az évmilliók múlásával csaknem megkétszerezték a testtömegüket: 124 kilogrammról 223 kilogrammra nőtt.
Vajon mi lehet a méretbeli változások oka? A tudósok előbb az akkori éghajlati viszonyokról árulkodó stabilizotóp-analíziseket végeztek huszonhat példány megkövesedett fogán, de az elemzések nem mutattak drasztikusabb változást a klímában, így több idevágó elméletet ezúttal kizártak. A szakértők szerint a növényevők eltérő életmódja állhat a rejtélyes jelenség hátterében. A kis termetű Propalaeotheriumoknak sokkal kevesebbet kellett enniük, mint a hozzájuk képest óriási Lophiodonoknak, ennélfogva több energiát fordíthattak az utódok nemzésére, ám a tapírok puszta méretükkel elrettenthették a legtöbb éhes ragadozót a támadástól, következésképp hosszabb ideig éltek, emellett jóval nagyobb területet járhattak be táplálékkeresés közben. Az ősemlősöknek buja, mocsaras szubtrópusi erdőség szolgált otthonául, életterüket többek között különböző kétéltűekkel, gyíkokkal, teknősökkel, számos madárral, valamint szárazföldi krokodilokkal osztották meg.
Az őslénykutatók közös munkájának eredményeit a Scientific Reports tette közzé.
Írta: Fejes Valentin
A rövid orrú kutyák hajlamosabbak emberi segítséget kérni
A rövid orrú kutyák hajlamosabbak emberi segítséget kérni, ha problémákkal szembesülnek, mint közepes orrhosszú társaik - állapították meg legújabb vizsgálatuk alapján az ELTE Természettudományi Kar (TTK) Etológia Tanszékének munkatársai.
Agy sem kell a tanuláshoz
Először sikerült kimutatni, hogy az egészen egyszerű idegrendszerrel is lehetséges a tanulás.
Rabszolgák lehettek az első cowboyok
A cowboyok világának fehér romantikáját alaposan átírja egy új kutatási eredmény.
Őseink is kedvelték a melegebb időjárást
Pollenszemcsék elemzéséből következtettek arra, hogy mikor népesítette be Szibéria és a mai Mongólia területét a modern ember.
Talajtakarás és virágos növények fontossága
Az elmúlt évtizedek során az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaság és az agrár-ökoszisztémák leromlása jelentősen hozzájárult a biológiai sokféleség csökkenéséhez.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
