Miért színes ez a kondenzcsík?

A kondenzcsík kialakulásához ugyanúgy szükséges megfelelő mennyiségű vízpára a légrétegben, mint bármely más felhőhöz, és ugyanúgy szükség van olyan, kondenzációs magnak, vagy röviden kondenzmagnak nevezett részecskére, amelyre a vízpára kicsapódhat. Ezek a mikroszkopikus szemcsék a gombaspóráktól vagy baktériumoktól kezdve a közlekedés során a fosszilis üzemanyag égésekor keletkező koromszemcsékig bármi lehet.
A repülőgép üzemelése során keletkező égéstermékek koromtartalma kiváló alapot nyújt ahhoz, hogy a repülési magasságban lévő pára kicsapódjon a szemcsékre, ennek köszönhetően jelennek meg a gépek mögött a kondenzcsíkok. Aki figyelgeti néha az égboltot, az már észrevette, hogy egyes alkalmakkor csak egészen rövidke, vagy épp semekkora kondenzcsík sincs a repülő mögött, ilyenkor a repülési magasságban lévő légréteg száraz. Ha viszont hosszú, sokáig látható kondenzcsíkok alakulnak ki, akkor erősen párás légréteggel van dolgunk, sok esetben az ilyenek lassanként szétterülve az egész eget elfedő felhőlepellé alakulnak. A kondenzcsík tehát felhő, csak épp egy ember alkotta tárgy, a repülőgép segítségével alakul ki.

Vannak azonban speciális esetei a kondenzációnak, amikor a pára kicsapódásához pusztán a légnyomás változása elegendő! Ez akkor is bekövetkezne, ha nem volna üzemanyag eredetű koromszemcse a repülő közelében, és nem is a hajtóműveknél alakul ki, mint a „közönséges” kondenzcsík. Az úgynevezett aerodinamikai kondenzcsík a repülő szárnyainál a felhajtóerő kialakításában létfontosságú légnyomáskülönbségnek köszönhetően jön létre. A gép szárnya alatt nagyobb, felette kisebb a légnyomás, és a kisebb légnyomás az, amely a kondenzációban szerepet játszik, annak köszönhetően, hogy a csökkenő nyomás hőmérséklet-csökkenést is eredményez. Azt pedig tudjuk, hogy alacsonyabb hőmérsékleten a vízpára kicsapódása is elindul – ennek eredménye a ködképződés a völgyekben az őszi hajnalokon. A repülő szárnyainál hasonló folyamat játszódik le, a szárny felett „átfolyó” levegő a nyomás csökkenése miatt lehűl, s a benne lévő pára ennek okán kicsapódik.

Az így kialakuló aerodinamikai kondenzcsík egyenletesen apró, szabályos eloszlású cseppecskékből vagy jégkristályokból áll össze. A cseppecskék mérete a repülőgép szárnyfelületénél a legkisebb, majd fokozatosan egyre növekszik a már meglévő cseppre kicsapódó további pára révén (a cseppek vagy kristályok mérete kb. 0,5 mikrométertől 2-3 mikrométerig terjed). Amennyiben az így létrejött páracsíkot megfelelő közelségből meg tudja sütni a Nap fénye, a mikroszkopikus szemcséken a fényelhajlás hatására megjelennek a spektrum színei. Ez a jelenség hasonló ahhoz, a koncentrikus, színes gyűrűkből álló koszorújelenséghez, amit a Hold vagy a Nap körül vékony felhőrétegen át láthatunk, azonban a kondenzcsík csak egy egészen keskeny felhősáv, így színes gyűrű helyett színek sorozatát lehet rajta megpillantani. A színek kialakulása szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a cseppecskék valóban folyékonyak-e vagy már jégkristállyá fagyottak, csupán az egyenletesen apró méretük a fontos. Amellett tehát, hogy megfelelő légköri helyzet szükséges, az se mindegy, hogy a Naphoz képest hol jár a gép az égbolton.

Olvasónk, Csige Bence egy 10 300 méter magasan áthúzó repülőgép mögött kialakult irizáló kondenzcsíkot örökített meg

Mivel sokan szeretnek repülőgépet fényképezni, ha ilyen irizáló aerodinamikai kondenzcsíkot szeretnének elcsípni, nagyobb rá az esély a téli félév során (ilyenkor hidegebb a levegő, és nem párolog – szublimál el túl gyorsan a megszülető aerodinamikai kondenz), és érdemes a nagyobb magasságban haladó gépek mögött figyelni a csíkokat. Sokszor jelenik meg aerodinamikai kondenzcsík irizálás nélkül is, ha a gép nem elég közel jár a Nap égi helyéhez.