5 éve járt a New Horizons a Plutónál
Az űrszonda irányítóinak tudományos vezetője, Alan Stern kiválasztotta a 10 kedvenc fotóját, amelyet a New Horizons készített a 2015-ös átrepülése során.
A Southwest Research Institutre (SwRI) kutatója, Alan Stern életében hosszú évtizedek csak azzal teltek el, hogy a Pluto törpebolygót (amelyet egészen 2006-ig bolygónak minősítettek) felkereső űrszonda 1990-es évek elejétől megszülető tervein, a megvalósításán, majd üzemeltetésén dolgozott. A Space.com kérte fel a Plutóhoz érkezés ötödik évfordulója alkalmával, hogy válassza ki a tíz kedvenc, New Horizons űrszonda által készített felvételét a távoli égitestről.
Az alig 400 kilós űrszonda 2015. július 14-én délben repült el a Pluto közelében, 12 472 km távolságra a törpebolygótól, és mind a közeledés, mint a közeli átrepülés, mind az ezt követő távolodás során rengeteg fotót készített róla, amelyeket aztán több mint egy évig tartott hazaküldeni (a rádiós adatkapcsolat kis sávszélessége miatt). A felvételek alapján az eltelt évek során már számtalan tudományos közlemény és tanulmány született a Pluto és családja viszonyairól.
Nézzük meg hát Alan Stern kiválasztott képeit, s a hozzájuk fűzött gondolatait! A sorrend tetszőleges, nem rangsort fejez ki.
Forrás: NASA/ JHUAPL/ SwRI
Forrás: NASA/ JHUAPL/ SwRI
Forrás: NASA/ JHUAPL/ SwRI
„Ezt a képet különösen szeretem, nemcsak azért, mert látszólag Föld-szerűen kék eget láthatunk a Pluto körül, hanem azért is, mert ez a felvétel már a bolygótól távolodó űrszondáról készült, miután sikeresen elvégezte azokat a feladatait, amelyekről a küldetés addig eltel 26 éve alatt csak álmodni mertünk.”
„Ezen a felvételen nemcsak azt látjuk, mennyire tagolt a Pluto felszíne, mekkora hegyek vannak rajta, hanem a légköre számtalan különböző rétegét is, amelyek homályba vonva ölelik körbe az égitestet.”
„A Pluto e hegyvidéki területén a felszínt pengeszerű képződmények borítják, s ez semmi általunk ismert dologra nem hasonlít a Naprendszerben. Sci-fibe illő metánjég hegyek ezek, amelyek a Pluto túloldalának jelentős részét elfoglalják, de az átrepüléskor látott félteke keleti peremén részletesen is rápillanthattunk e szerkezetekre.”
„A Plutónak, úgy tűnik, legalább 3 különböző jégvulkáni felszíntípusa van, köztük ez, a Wright Mons nevű, amelyet a Wright-fivérekről neveztünk el, akik megmutatták nekünk, miként tud az ember is repülni. E felszíni forma nagyságrendben a Hawaii-n lévő Mauna Loa-hoz hasonlítható csak!”
„Bár a Pluto egyes régióin egyáltalán nincsenek kráterek, vagyis azok a területek fiatalok, azonban másutt ősi és ütközésnyomokkal teli a felszín, ezek a törpebolygó ifjúkorából származnak, több mint 4 milliárd évesek.”
„És ez vajon hogy alakult ki? Egy ősi nitrogéntó nyomait látjuk a Pluto hegyei közt egy völgyben, s így arra kaptunk bizonyítékot, hogy valamikor a múltban a légköri nyomás a mainál sokkal nagyobb volt.”
A Pluto pályamozgása, tengelyferdesége és Nap körüli útja alapján kiszámították, hogy pár millió évente a körülmények jelentősen megváltoznak: felmelegszik az égitest, folyékonnyá válhat a felszínén a nitrogén, és a légnyomás a jelenleginél 20 ezerszer nagyobb lehet ilyenkor.
„E hegycsúcsok olyan magasba nyúlnak a Plutón, mint a Sziklás-hegység az USA-ban. Azonban ez esetben nem sziklákat látunk vízjéggel a csúcsaikon, hanem vízjég hegyeket metán-hósipkával. Gondoljunk csak bele: hósipkás csúcsok a távoli Kuiper-övben!”
A New Horizons űrszonda a Pluto után felderítette az azóta Arrokoth névre keresztelt ősi (hóember alakú) égitestet, és már körvonalazódik az, hogy mit szeretnének még megfigyelni. Egyelőre 2021 végéig biztosított a küldetés finanszírozása (a szonda működése ennél, jelen állás szerint tovább tarthat). A Kuiper-öv további objektumait távolról vizsgálja egyelőre az űreszköz, de talán találnak olyan égitestet, amely mellett a még meglévő üzemanyag-felhasználásával el tud majd repülni a szonda. Addig is méréseket folytat a bolygóközi térben. Az összes műszere kiváló állapotban van, s az energiatartalékai alapján a 2030-as évek közepéig, vagy talán még tovább is üzemképes maradhat az űrjármű. Az irányítók bíznak benne, hogy ezen információk fényében meg is fogják hosszabbítani a küldetést.
Bevonattal növelhető a melegházak terméshozama
A természetes fényt hasznosító bevonat a növények számára használható hullámhosszúságúvá alakítja a beérkező napfényt, ezzel kiváltható a mesterséges világítás.
Gyakoribb az álmatlanság a fényszennyezett városokban
Bár a fényszennyezés pontosan olyan szennyezés, mint az erdőben eldobált autógumi vagy a folyóba öntött vegyszer, mégsem vesszük ugyanolyan komolyan.
Bezártságban még az étel is más
Az űrhajósok régóta panaszkodnak arra, hogy a földi körülmények közt még zamatos étel vonzó aromája megváltozik az űrben, így csökken az étvágyuk.
Ideje volna megállítani a gyors divatot és annak hulladékát
Kétféle sors vár a divatjamúlt ruhákra, és egyik sem környezetbarát, így puszta önámítás az, ha azt hisszük, újrahasznosítják.
Ilyennek képzelhetjük el a fotont
Nemcsak a foton számos tulajdonságára sikerült fényt deríteni, hanem a részecske alakjáról is végre képet alkothatunk.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
