Mendel, az örökléstan atyja

Bár rendtársai és városának polgárai szerették és tisztelték, nem ismerték föl benne az újító biológust. Munkássága csak halála után kapott elismerést. Hogyan lett mégis az Ágoston-rendi szerzetesből az örökléstan kutatója, ennek is utánajártunk.

Johann egy heinzendorfi szegény parasztcsaládban született, gyermekkorában sokat betegeskedett, ám kiváló képességeire fölfigyelt első tanára, és a piaristákhoz küldte továbbtanulni. Szülei nem tudták anyagilag támogatni, így már akkor tanítóskodásból tartotta el magát. 1840-ben az olmützi egyetemen filozófia képzésen vett részt, itt matematikát és fizikát is hallgatott, ezekben a tárgyakban különösen jó volt. Apja nagyon várta haza, hogy átvegye a családi gazdaságot, de Mendel inkább a brünni (ma Brno) Szent Tamás kolostorban talált otthonra, és Ágoston-rendi szerzetes növendéknek állt. 1847-ben pappá szentelésével vette fel a Gregor nevet.

A tudós Ágoston-rendi szerzetes
Az apátság kiváló közeg volt a nagy tudásszomjú Mendel számára, a könyvtár tele volt régi, 1600-as évekből való könyvekben – vallási, tudományos és irodalmi témákban egyaránt – valamint jelentős volt botanikai gyűjteménye is. A kolostorban a papi teendők mellett nagy hangsúlyt fektettek a tanulásra és az oktatásra. A városban természettudományi intézmények működtek, sőt, már mezőgazdasági ismereteket is tanítottak. A kolostor vezetője, Napp főapát, – aki Mendelt útját egyengette -, szoros kapcsolatot ápolt a helyi mezőgazdasági katedra megalapítójával. Fiatal növendéke talán otthonról hozta a növények szeretetét, valamint a monostori hatásokra a botanika felé fordult. A papi szolgálat különben sem volt neki való, Napp apát így vallott erről: „Nagyon szorgalmas a tudományok elsajátításában. Ám annál kevésbe volt papi szolgálatra alkalmas. Ez a számára leküzdhetetlen félénksége miatt van. Ezért tartottam szükségesnek felmenteni a papi szolgálat alól”. Helyette elküldte tanítani, kiváló és népszerű tanárrá vált, annak ellenére, hogy nem volt képesítése. Emellett pedig sok időt töltött a kolostor kertjében és az apátság mikroszkópja mellett.

Különleges magvakat szerzett be, és növények keresztezésével, azaz hibridizációval kísérletezett. Végül a borsót választotta tudományos megfigyeléseinek főszereplőjévé. A kolostor kertjének kis ágyásában 1856-től kezdve éveken keresztül kísérletezett a legmegfelelőbbnek tűnő növénnyel, a borsóval. Évekig jegyzetelte szaporításának eredményeit, ebből született meg 1865-ben tudományos értekezése a Kísérletek növényhibridekkel címmel. Napp főapát halála után ő vált a monostor vezetőjévé, így már egyre kevesebb ideje maradt a tudományos munkáira. Eredményei nem keltettek nagy visszhangot, majd halálával egy időre feledésbe merültek.

A szerzetes 1884. január 6-án halt meg. Siddhartha Mukherjee: A Gén című könyvében olvashatjuk: „A helyi lapokban közöltek róla egy megemlékezést, de nem tettek benne említést a kísérleteiről… A kolostor egyik fiatal szerzetese pedig így emlékezett meg róla: Szelíd, jóságos és kedves… A virágokat szerette.”

A 20. század elején kiváló biológusok kezdték el újrafelfedezni az öröklődéshez kötődő megfigyeléseit. Ekkor nevezték el főbb tételeit Mendel-szabályoknak, tanításait pedig mendelizmusnak. Fogalmaival, mint a domináns és recesszív öröklésmenet, vagy homo- és heterozigóta lefektették a klasszikus genetika alapjait. Ne feledjük, genetikáról csak 1905-től fogva kezdtek beszélni.

Matematikai tudását kísérleteinél hasznosította, megalapította ezzel a biometria tudományát. Statisztikai számításokat végzett a különböző generációk tulajdonságainak megjelenési lehetőségeiről.

Mendel és Darwin
Érdekes momentum életéből a kortárshoz, Darwinhoz fűződő viszonya. Kutatási területeik kapcsolódtak egymáshoz, de mégsem találkoztak soha. Darwin az evolúcióról megfogalmazott merész állításai mint, hogy az ember és az emberszabásúak közös ősre vezethetők vissza, nagy vihart kavartak, különösen az egyház támadta őt hevesen. Azt viszont tudjuk, hogy kézi könyvtárában nagy becsben tartotta Darwin A fajok eredete című könyvének második német kiadását. Bizonyosan forgatta is, mert széljegyzetei megtalálhatóak benne. Az evolúcióelmélet atyját az egyház istentagadónak kiáltotta ki, ennek ellenére Mendel apátra nagy hatással volt. Nem jelenthető ki, hogy a szerzetes teljesen elutasította volna tanait, sőt, inkább mélyen elgondolkodtatta. Jegyzeteiből, leveleiből kiderült, hogy sokszor vitatkozott a darwini tanokkal, viszont egyes fogalmait, például az „életkörülmények”-et átvette. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy kortársa ismerte volna Mendelt és kutatásait. Mindennek ellenére mára egy lapra kerültek a genetikatudomány tankönyveiben, míg az angol tudóst az evolúcióelmélet -, addig az Ágoston-rendi szerzetest a genetika atyjának tartják, akik felfedezéseikkel jóval megelőzték korukat.

Írta: Ádám Eszter