Új térkép készült Nyugat-Európa talaj-radioaktivitásáról

Az első atomrobbantás, 75 évvel ezelőtt, megkezdte azt a korszakot, amelyre évtizedeken át az emberi eredetű radioaktív elemek felhalmozódása vált jellemzővé. Ezeknek az elemeknek a mérése referenciát nyújt egy olyan talajeróziós vizsgálathoz, amelyet a svájci Bázeli Egyetem munkatársai végeznek. Ahhoz, hogy meg tudják állapítani, mikor mennyi erodálódott a különböző helyszínek talajából, precízen meg kell mérni, ezekben mennyi radioaktív cézium és plutónium található. A plutóniumot kizárólag a légköri atomrobbantások, a céziumot az atomrobbantásokon túl a csernobili katasztrófa adta hozzá a talajokhoz. Katrin Meusburger 1960-2009 közt a talajokba került radioaktív anyagok mennyiségét mérte fel Svájc, valamint Franciaország, Olaszország, Németország, és Belgium területén. A kutató, (aki a vizsgálatok idején a Bázeli Egyetem környezeti földtudományi kutatócsoportjában dolgozott) kollégáival a Scientific Reports tudományos folyóiratban közölte az eredményeket. „Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, különösen fontos volt ismerni, hol mennyi hullott ki a csernobili eredetű cézium-izotópból” – mondta a kutató. Az elkészült, és bárki számára hozzáférhetővé tett térképek nemcsak a talajerózió mérésében nyújtanak segítséget, hanem referenciaként szolgálnak egy esetleges későbbi radioaktív szennyeződés mértékének felméréséhez is.

A vizsgálatokban füves területekről vett talajmintákat elemeztek, olyan helyszínekről, ahol nem volt tájátalakulás, és se nem fogyott, se nem halmozódott a talaj. A felső 20 centis réteget tartalmazó minták részletes felmérése lehetővé tette, hogy meg tudják különböztetni a cézium és a plutónium aránya alapján a szennyeződés eredetét, s ezzel annak időpontját. „A korábbi térképek alapján ilyen különbséget nem tudtunk tenni” – tette hozzá Meusburger.

Az eredmények alapján a kísérleti, főként a magaslégköri atomrobbantásokból eredő cézium nagyjából egyenletes eloszlást mutat, eltérést csak az ad, hogy egyes helyeken, mint pl. a francia Massif Central, az Ardennek, vagy Bretagne területén a nagyobb csapadékhozam miatt több mosódott ki az esővel a légkörből. Ennek az az oka, hogy ez a szennyezés globálisan a légkör magas rétegeibe jutott, és ezért a kihullás előtt eloszlott a bolygó körül. Ezzel szemben a csernobili baleset során sokkal kisebb magasságig jutottak csak a szennyezőanyagok, a troposzféra határa alatt maradtak, és az április-májusi időjárással járó záporok, elszórtan előfordult esők gyorsan kimosták a légkörből, de a kimosódás mértéke sem volt egységes. Nagyobb mennyiség halmozódott fel pl. az Alpok lábainál, Elzászban, Németország déli, és Olaszország északi részén.