Megtalálták Stonehenge nagy köveinek forrását
A korábbi vizsgálatok a kisebb kékkő eredetét tárták fel, a monumentális sarsen kövek forrására csak egy most elkészült vizsgálat mutat rá.
Az eredeti 80 sarsen kőből ma 52 áll Stonehenge-ben, ezekből épült fel a központi, patkó alakú háromkő alakzat, a külső sarsen kőkör, és az építménytől kissé távolabb lévő sarokkő. Az eddigi, már a 16. sz. óta fennálló elképzelések alapján a kb. 30 km távolságban lévő Marlborough Downs területéről származnak, azonban soha nem végeztek alapos összehasonlító vizsgálatot ez ügyben. Az eredményeket a Science Advances tudományos folyóiratban tették közzé.
Egy angol-dél-afrikai kutatócsoport hasonló típusú homokkövek vizsgálatára, Dél-Afrikában kifejlesztett geokémiai és statisztikai módszer alapján megkereste, hogy a Stonehenge sarsen köveit honnan hozhatták a helyszínre. A vizsgálati módszerekben röntgen fluoreszcenciás spektroszkóp nyújtott elsődleges adatokat a kémiai összetételről, majd induktív csatolású plazma tömegspektrométeres és atomemissziós spektrométeres elemzés útján is összehasonlították a történelmi helyszín monumentális köveinek az összetételét a kőtípus számos brit előfordulási helyén vett mintával. Az eredményeket a Science Advances tudományos folyóiratban tették közzé.
A vizsgálati eredmények szerint az 52 sarsen kőből 50 azonos geokémiai összetételű, ezek egy helyről is eredhetnek. A két fennmaradó, kivételt képező kő nemcsak a többi 50-től, hanem egymástól is eltérő összetételt mutatott. Az eredetvizsgálat a kövek többségének forrását tárta fel.
Maga a sarsen kő, ami átkovásodott homokkő, nem alkot egységes réteget Angliában, hanem elszórtan található, a feltételezések szerint speciális talajvíz-viszonyok közepette jött létre. Mivel igen gyakran használták építőkőnek a római villáktól a középkori templomokig, a dimenziói hozzávetőlegesen meghatározhatók: kb. 1,5-2 m vastag és 4-5 m hosszúságúak lehettek a darabjai, amelyeket az építőmesterek felhasználtak. Olyan nagy méretűeket, mint a Stonehenge-ben használt darabok, sehol máshol nem találni belőle.
Mivel az eltérő üledékek átkovásodása után eltérő összetételű sarsen kőlencse keletkezett, ezért a geokémiai jegyeik, főleg a rendkívül kis arányban, nyomelemként megtalálható nehézfémek alapján azonosíthatóak. Az összehasonlító mintákat 20 különböző területen, számtalan egyedi kőből emelték ki, s megmérték az összetételüket, hasonló módszerekkel, mint a Stonehenge-i kövekét.
Az eredmények a 400 éve felvetett Marlborough Downs területére mutatnak. E terület nyugati részén, West Woods környezetében vett kőzetmintákkal egyezett meg a legpontosabban a Stonehenge-i sarsen kövek összetétele.
Mire jó ez a bizonyíték? Pontosítani lehet még a kőzetösszetételt az e területen több helyről vett minta segítségével, majd a még pontosabb adatok birtokában akár meg is lehet majd keresni az ősi helyszíneket, ahol a Stonehenge építői kinyerték a köveket, és régészeti vizsgálatokat is lehet majd itt végezni.
Mivel a mérésekből az is feltárult, hogy a sarsen kövek legnagyobb része azonos összetételű, joggal feltételezhető, hogy ezeket egyetlen alkalommal fejtették ki, majd állították fel a kultikus központban, időszámításunk előtt 2500 körül. A kövek kinyerésének helyszíne alapján az is kikövetkeztethető, hogy mely útvonalon jutottak el a kőfejtőből az építkezésre, így a korábbi feltételezéseken alapult útvonalakat pontosították.