Az antropocén illata

Az antropocén ugyan még mindig nem hivatalos földtörténeti kor, és a pontos idejéről sincs megegyezés, de az utóbbi néhány évtized bizonyosan bele fog tartozni.

Egy nemzetközi kutatócsoport Európa legmagasabb hegyén, a Kaukázusban lévő Elbruszon (5642 m) vizsgálta meg a felhalmozódott hó- és jég összetételét, és olyan kémiai nyomokat keresett benne, amelyek a különböző, ember által gyártott illatanyagokhoz köthetőek. Ezek nagyrészt a tisztálkodó szerek, személyes higiéné kellékeinek illatanyagait jelentik, és policiklusos aromás szénhidrogénekből (PAH) állnak. Ilyen nyomokat az Alpok és a Himalája területén már többször kutattak a jégmintákban, azonban a Kaukázus ebből a szempontból eddig elhanyagolt hely volt.
Az Elbrusz nyugati oldalában, 5115 méteres tengerszint feletti magasságban vettek mintát a jégtakaróból, ahol évente kb. 1,5 méternyi csapadékkal gyarapodik a fagyott réteg, minimális olvadással. A 2009-ben vett, 1934-2005 közt hullott havat képviselő mintákat már számtalan összetevőre nézve elemezték, mint pl. korom, szulfátok, stabil izotópok, stb., és megállapították ezek emberi tevékenységhez köthető arányváltozásait. Most azonban az ipari tevékenységből (17 féle), és a személyes, ill. háztartási higiénés szerekből származó (szintén 17 féle) illatanyagot adó molekula mennyiségét vizsgálta meg a kutatócsoport. Ezeknek az anyagoknak a mennyisége az emberi tevékenységet, és a prosperitást tükrözik. A kutatási eredményeket a Scientific Reports tudományos folyóirat tette közzé.
A vizsgált időszak első két évtizedében, vagyis az 1930-as és 1940-es években meglehetősen alacsony szinten volt az illatszer eredetű anyagok aránya, az egész időszak alatt ezekben az években volt a legkisebb, amely nagyon közel volt az épp még mérhető háttérértékhez. Ez valószínűleg a második világháborúval is kapcsolatba hozható, ekkor az európai illatszer-fogyasztás értelemszerűen szintén mélyponton volt, illetve egyes illatanyagokat ekkoriban kezdtek csak gyártani is. Mivel számos növény is termel ilyen molekulákat, a mért igen alacsony érték valószínűleg nekik köszönhető, természetes eredetre vall.
Azután az 1950-es évektől lassú emelkedésnek indult ezen illatanyagok aránya, majd kb. 2000-től hatalmas mértékben megugrott. Ez a változás híven tükrözi az antropocénben a „nagy felgyorsulás” idejének változását.
Az Elbrusz nemcsak Európából (főként Közép-Kelet Európából) és Oroszországból, hanem a Közel-Keletről és a Mediterráneumból érkező légáramlatokkal is találkozik, így a vizsgált molekulák általános jellegű változást tükröznek.

A szakemberek szerint azonban a legnagyobb részben a volt Szovjetunió gazdasági változásainak jeleit lehet kiolvasni a molekulákból: 1964-82 közt stagnált a gazdaság, és csupán egészen lassan növekedtek az illatanyagok is, csak egy kevéssel voltak az alap háttérérték felett. 1989 után, amikor a Szovjetunió szétesett, gazdasági hanyatlás és nagy szegénység köszöntött be sok ember számára, az illatanyagok és az ipari eredetű PAH mennyisége egyaránt igen alacsony maradt. A növekedés csak az 1990-es évek végétől indult be, majd ugrott meg 2000 után. A 2000-es évekre az alap, természetes háttérértéknek tartott mennyiségnél hússzor több került ezekből az illatanyagokból az Elbrusz jegébe.
No és milyen illatszerekből származtak az illatot adó molekulák? A kutatók vizsgálatai szerint a megtalált molekulák 80 százalékban szappanból, samponból és textilöblítőből való, ezeknél használt vegyület volt.