Ultraibolya fényben pulzál a marsi éjszaka

A vörös bolygó légkörének vizsgálatára hivatott MAVEN űrszonda méréseiből derült fény a különös jelenségre.

A MAVEN tudományos adatelemző csoport számára is hatalmas meglepetést jelentett, amikor felfedezték, hogy éjszakánként három alkalommal felvillan az ultraibolya fénylés a Mars éjjeli égboltján, számolt be a NASA. A műhold ultraibolya képalkotó spektrográfja által, kb. 70 km magasságot bemutató mérések alapján készült el a jelenség képi és videós megjelenítése. Az éjjelente látott 3 felfénylésből a legelső a legerősebb, és csak a marsi tavasz és ősz időszakaiban jelent meg a különös légkörfénylés.
„Ezek az első globális adatok a Mars légkörének középső magassági szintjéről, arról a fontos szintről, amelyben a gázok szállítása és keveredése zajlik az alacsonyabb szintek és a felső légkör közt”- magyarázta Nick Schneider, a Coloradói Egyetem Légkör- és Űrfizikai Laboratóriumának (LASP) szakembere.
A fénylések ott alakulnak ki, ahol a lefelé irányuló, függőleges légmozgások az alacsonyabb, így sűrűbb légrétegekbe sodorják a gázokat. Ennek köszönhetően felgyorsulnak azok a kémiai reakciók, amelyekben a nitrogén-oxid születik, s e molekulák kialakulása ultraibolya tartományú fényléssel jár. A Mars nappali oldalának légkörében a Napból érkező fotonok energiája felbontja ezeket a molekulákat, majd éjjel ismételten összekapcsolódhatnak – köszönhetően a légköri áramlatoknak.
„Az ultraibolya fénylés helye egy kb. 1000 km átmérőjű terület a légkör 70 kilométeres magassági szintjén, a fényereje pedig hasonló ahhoz, amit a földi sarki fények produkálnak. Sajnos a marsi légkör kémiai összetétele miatt látható tartományú fényt nem bocsát ki ez a kémiai reakció, emiatt a majdani marsi űrhajósok számára nem jelent esti kikapcsolódást a megfigyelése” – magyarázta Zac Milby, aki szintén a LASP kutatója. „Kár, hogy így van, mivel a fénylő régió napnyugta után ragyog fel, és 300 km/h sebességgel száguld át az égbolton.”
A jelenség pulzálása a Mars légkörének nagy léptékű hullámzásáról árulkodik, a hullámok tulajdonságaiból pedig arra lehet következtetni, hogy a hullámokat a napfény nyújtotta fűtő hatás, valamint a Mars óriásvulkánjainak régiója felett felemelkedő légréteg együttese határozza meg.
Az ultraibolya légkörfény a marsi sarkvidék felől nézve érdekes, spirális mintát mutat, amelynek az okára eddig nem sikerült rábukkanni.
„A MAVEN adatai közül eddig a marsi légkör fogyásáról, és a marsi klíma átalakulásáról született felfedezésekből tudjuk, hogy milyen óriási a jelentőségük a nagy léptékű légköri áramlatoknak, áramlási rendszereknek, amelyek az egyes gázokat a felszín és a világűr határa közt szállítják” – tette hozzá Sonal Jain, aki szintén a LASP kutatója.
Habár a most részletezett légkörfényt már az európai Mars Express szonda is észlelte, azonban a MAVEN kifinomult, és modernebb műszerei tették csak lehetővé a részletes vizsgálatot.
A kutatócsoport következő célja, hogy a Mars légkörére oldalirányból (keresztmetszetszerűen) tekintve annak vertikális légáramlatait és évszakos változásait még részletesebben felmérje.