Főpróbát tart az OSIRIS-REx a mintavételezés előtt

A keddi főpróba során az űrszonda nem ereszkedik ugyan a kisbolygó felszínéig, de minden más mozzanatot az éles mintavételezésnek megfelelően hajt majd végre, ez lesz az utolsó próba az őszi mintagyűjtés előtt.

2020. áprilisában egy, a manőver első szakaszát szimuláló „Checkpoint” nevű próbát végeztek, most ennél is tovább megy a gondosan megtervezett folyamatban a szonda: a „Matchpoint” főpróbája során egy plusz hajtóműmanőver segítségével egészen közel, alig 40 méteres távolságba kerül a Bennu felszínéhez. A kiválasztott mintavételezési pont, a Nightingale (Fülemüle) nevű helyszín feletti leereszkedést követően a szonda repülése leköveti majd a Bennu tengelyforgását. A próba lehetővé teszi, hogy az irányító csapat ellenőrizze a szonda minden szükséges műszerének hibátlan működését is, számolt be a NASA.
A próba azzal kezdődik, hogy az OSIRIS-REx először egy hajtóműmanőverrel elhagyja a 870 méter magasságú pályáját, három alkalommal indítja be a hajtóművét a kb. 0,3 km/h sebesség eléréséhez, amelyet a 4 órás manőverhez szükséges. A próba második lépése, hogy a szonda kinyújtja a robotkarját, amelyen a mintavételező eszköz található. Amint ez megtörtént, a szonda azonnal elfordul, hogy az automata navigációs rendszere számára adatokat gyűjtsön, ezek segítségével találja majd meg a Bennu felszínén a szonda a mintavételezés helyszínéül kijelölt pontot.
Eztán a szonda napelemtáblái biztonsági Y alakzatba állnak, ám ez nemcsak az űrjármű biztonságát szolgálja, hanem azt is, hogy a szonda tömegközéppontja kissé máshova essen, s ezzel a mintavételezésnél a szonda gyűjtőeszköze közelebb kerülhet majd a kisbolygó felszínéhez. Egyedül ez a kis eszköz fog érintkezni a Bennu talajával. Kb. 125 méterrel a felszín felett a szonda a következő hajtóműmanőverrel még közelebb ereszkedik a felszínhez egy 8 perces meredek vonalú úton, és kb. 50 méterre megközelíti azt.
Ekkor következik a harmadik hajtóműmanőver, amely lelassítja a szondát és az útvonalát a Bennu tengelyforgásához igazítja, ekkor pontosítja a szonda a helyzetét a kijelölt mintavételezési pont felett, majd 3 percen át folyamatosan fényképez a navigációs rendszere számára, ezután pedig még precízebben rááll a célra a további 3 perces ereszkedés során. A manőver végén a főpróba céljául kijelölt 40 méteres magasságban (sosem volt még ennyire közel a kisbolygóhoz) a szonda „megfordul”, vagyis ismét emelkedő útvonalra tér, visszaállítja a napelemtábláit a normál pozícióba, és visszatér a 870 méteres pályára.
Az egész művelet során csupán a kis teljesítményű antenna közvetít majd adatokat a földi irányítóknak, pontosan ugyanúgy, ahogy majd az október 20-ra tervezett éles mintavételezéskor is. A rádiójel útja 16 percig tart, vagyis az élő irányítás kizárt, ezért is tervezték az egész manővert automatikusra.
Az irányító csapat csak elküldi a parancsot az akció kezdéséhez, majd csupán a legalapvetőbb működési visszajelzések érkeznek meg a Földre a manőverek ideje alatt, az összes ekkor gyűjtött adat később, a sikeres végrehajtás után, a nagy teljesítményű antenna visszakapcsolását követően jöhet haza. A próba során gyűjtött összes adat elemzése és ellenőrzése után fogják az októberi mintavételezés parancsait véglegesíteni.
A szonda a tervek szerint 2023 szeptember 24-én érkezik vissza a Földre a begyűjtött mintával.