Hol készült a római kor híres alexandriai üvege?

Egy nemrégiben, a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány tisztázza az alexandriai üveg eredetét, amelynek összetétele eddigi vizsgálatai alapján akár levantei, akár egyiptomi helyszín is számításba jöhetett. Az új kutatásban kifinomultabb összetétel-elemzést végzett a német, angol és dán kutatókból álló csoport, Gry H. Barfod vezetésével.

Az üveget először hatalmas tömbök formájában állították elő, 8-20 tonnás kapacitású kemencékben keverték az egyiptomi nátront és a kvarchomokot, a kész üvegtömböket darabokra törve adták ki az üvegműveseknek, ahol azután e darabokat újra felolvasztották, majd az ablakokhoz való mozaikok, vagy a kancsók, kupák, dísztárgyak készültek. A római kor módszereit csak a 18. századi iparosodás tudta túlszárnyalni.
Különösen kedvelt volt az az igen drága üvegtípus, amelyet Plinius így jellemzett: „Színtelen, vagy átlátszó, a leginkább a hegyikristályhoz hasonló”, Diocletianus pedig alexandriai üveg névvel illette.

Az egykori üvegkészítő üzemek valahol a Földközi-tenger partvidékén voltak, a rendelkezésre álló kémiai bizonyítékok alapján, és nagyrészt a Nílus hatalmas mennyiségű hordalékából származó homokot használták fel, amelybe a tengerparton egy kevéske kagylóhéjakból származó törmelék is keveredett (a nílusi hordalék igen nagy területen oszlik el, és az áramlatok messzire viszik a deltavidéktől). Az eddigi elemzésekben a stroncium és a neodímium izotópjai arányát vizsgálták, az eredményeket is ezekből nyerték ki, azonban sose került még sor egy másik ritka elem, a hafnium vizsgálatára. Ezt végezte most el a kutatócsoport.

A nílusi hordalék nemcsak a delta közelében található meg, hanem a tengeráramlatok révén egészen nagy távolságba is el tud jutni.

Forrás: Scientific Reports

Különböző római üvegcserepekből vettek mintákat, összesen 160 darab előzetes kémiai elemzése után meghatározták, hogy az ismert római üvegek közt ezek közül melyik milyen típusba tartozik, majd 37 darabkát választottak részletes analízisre.

Nem volt könnyű a feladat, mivel alapvetően mind az egyiptomi, mind a levantei üveghez a nílusi hordalék homokját használták, és csak egészen kis eltérések vannak az egyiptomi és a levantei tengerparton ezen alapanyag izotópjai közt. A neodímium a Nílus felső folyásán, az Etióp-magasföld bazaltplatóján áthaladva a vulkáni kőzetekből kerül a folyó hordalékába, a hafnium pedig cirkon-kristályokból ered, amelyek egykor a Gondwana szuperkontinens egy, a mai Afrika keleti régiójában lezajlott hegységképződés során születtek, majd hosszú idő alatt az egykori hegységrendszer eróziója révén darabolódtak fel. A nílusi hordalék aztán, ahogyan a tengeráramlatokkal (illetve részben a szél által) szállítódott kelet felé, egyfajta méretbeli osztályozáson is átesett, és a nagyobb, nehezebb cirkon-kristályok egyre csökkenő mennyiségben voltak benne jelen. Épp ezért, az Egyiptomban gyártott üvegben magasabb is a hafnium mennyisége.
A mennyiségi eltérés mellett találtak a hafnium izotóparányaiban is eltérést az egyiptomi és a levantei eredetű üvegekben, azonban az nem világos egyelőre, hogy ennek mi az oka. A megoldást az jelentheti, ha mindkét területen a parti homokból vesznek mintát, és azt is elemzik erre az elemre, illetve az izotópjaira nézve.

Azt azonban bebizonyította a kutatás, hogy az oly értékes alexandriai üveg valóban Egyiptomban készült, így Diocletianus nem véletlenül nevezte alexandriainak.