Hamuval és fűvel ágyaztak elődeink 200 ezer éve
200 ezer évvel ezelőtt élt elődeink egykori, igen észszerűen elkészített ágyára bukkantak rá egy dél-afrikai barlangban.
A dél-afrikai Witwatersrandi Egyetem adott hírt a rendkívüli felfedezésről, amelyben fajunk egészen korai időszakából fennmaradt, rendszeresen használt pihenőhely feltárásáról számoltak be. A Border-barlang jól ismert régészeti lelőhely, amelynek most egy 200 ezer éves rétegében bukkantak az egykori ágyak nyomaira, a felfedezés eredményeit a Science folyóirat közölte.
Az ágyakat egy, a barlang közelében, ma is élő fűféléből készítették, azonban, ami különlegessé teszi az ősi fekhelyeket: minden ágy alsó rétege hamu volt. Lyn Wadley, az egyetem régészprofesszora, az argentin, francia és belga közreműködőkkel zajlott kutatás vezetője elmondta: „Úgy gondoljuk, hogy szándékosan helyezték el a füvet a hamurétegre, így pormentes, alulról jól szigetelt felületre fekhettek és a különféle csúszómászó rovarok is távol maradtak. Néhány esetben az fekvőhely alatti hamuréteg az előző ágy fűrétegének elégetésével készült, ezzel tették így tisztává és rovarmentessé a barlang aljzatát. Más alkalmak során a tűzrakóhelyből hordták szét a hamut az ágyaik aljához.”
Számos kultúrában használtak rovarriasztóként hamut, mivel ezen csak igen nehezen tudnak átmászni az állatok, és számos parazita egyszerűen kiszárad benne, a finom hamuszemcséktől eldugul a rovarok légzőnyílása és a csípéshez-szúráshoz használt szerve. Az egyik ősi fekhely maradványainak elemzéséből ki tudták deríteni, hogy a fűre egy erősen illatos, népi gyógyászatban alkalmazott fát, a Tarchonanthus camphoratust is elhelyeztek, e növényt a mai napig használják rovarriasztóként Kelet-Afrikában.
„Tudjuk, hogy az emberek nemcsak alváshoz, hanem munkához is használták a fűvel beszórt felületeket, mivel kőeszközök készítése után maradt darabkák is előkerültek ezekből. Apró, vörös és narancsszínű okkerszemcséket is találtunk, ezek vagy az emberek bőréről, vagy valamilyen tárgy felületéről dörzsölődhettek le” – tette hozzá Wadley.
A mai vadászó-gyűjtögető népek számára a tűzrakóhely közösségi színtér, az emberek gyakran körülötte alszanak, társas tevékenységgel járó házimunkát is a tűz mellett végeznek. A Border-barlangban a 200 ezertől 38 ezer évvel ezelőttig élt emberek is rendszeresen gyújtottak tüzet, az egymásra rakódott üledékrétegek alapján.
„A kutatásunk megmutatta, hogy már 200 ezer éve, közel ahhoz az időhöz, amikor a fajunk kialakult, az ember szándékosan gyújtotta és használta a tüzet, a hamut, a gyógyhatású növényeket azért, hogy tiszta, rovarmentes pihenőhelyet alakítson ki magának. Az ilyen módszerek kedvező egészségügyi hatásuk révén előnyére szolgáltak egy ilyen ősi kis közösségnek” – magyarázta Wadley.
Bár a vadászó-gyűjtögető csoportok igencsak mobilisak voltak, és ritkán tartózkodtak egy helyen pár hétnél tovább, a táborhely tisztán tartásával meg tudták hosszabbítani az ottlétük idejét.