Ismét felszállt az Űrbatyu

A 2019-es első sztratoszféraballont követte egy második, a Bakonyi Csillagászati Egyesület ezúttal Várpalotáról indította útnak a különleges csomagját.

Rendszeres olvasóink emlékezhetnek a 2019-es eseményre, amikor az első Holdra szállás 50. évfordulója volt a sztratoszféraballon indításának apropója. Mint tavaly, most is a Bakonyi Csillagászati Egyesület elnöke, Ivanics Ferenc mesélte el az Űrbatyu II. történetét.
„Az Űrbatyu-programot azzal a céllal indítottuk el, hogy a lehető legtöbb érdeklődő bevonásával, hatékonyabban tudjuk megszerettetni a tömegekkel a csillagászat, űrkutatás, űrhajózás színes világát; s ballonjainknak hála sokakkal osztozhatunk a végtelen világűr iránti lelkesedésünkben, áhítatunkban” – tudtuk meg a helyi egyesület elnökétől.

Az első ballon 27 km magasságba jutott (a sztratoszféra ezen szintjén helyezkedik el az ultraibolya sugárzástól védő ózonpajzs), az új Űrbatyuval szerették volna ezt túlszárnyalni (spoiler következik: sikerült!), illetve új műszerekkel, kamerákkal indítani a ballont a világűr irányába. A terv eredetileg a csillagászat napja (május 2.) volt, azonban a járványhelyzet miatt halasztottak, és végül augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén került sor a második ballon felbocsátására.

A felbocsátás helyszínét Facebook-os szavazással döntötték el, így nyert Várpalota, s idén is volt rajzpályázat, illetve vers- és esszéíró pályázat a helyi iskolások számára. Egyszóval: ismét ragyogóan szervezett, igazi közösségi élményt adó eseményre került sor.
Az indítás izgalmát a szervezőkön túl kb. 400 ember élte át, elhangzott a pályázat díjnyertes verse, majd közös visszaszámlálást követően a ballon a magasba emelkedett.

A nagyobb méretű ballont ezúttal 6 köbméternyi hélium töltötte ki, a 2300 gramm tömegű gondolában a műszerek mellett utazott a már az első sztratoszféra-utat is bejárt LEGO kabalaűrhajós, Sztatosz Feri. A hasznos teher része volt ezúttal egy 360 fokos, ultranagy látószögű kamera, amelynek köszönhetően igen különleges felvételek készültek.

A ballon ezúttal Tolna megye felé vette az irányt, az előrejelzések Tamási-Hőgyész közelébe várták a landolást, ám nemcsak az előrejelzésre, hanem a ballonról küldött rádiójelekre is hagyatkoztak az egyesület tagjai, akik az indítás után azonnal útnak eredtek, hogy időben a leérkezés helye közelében lehessenek.
Az Űrbatyu II. útját szorosan követő csapat örömujjongással konstatálta, hogy a ballon elérte a megcélzott 30 kilométeres magasságot, 30 640 méter magasan durrant ki végül. A gondola a műszerekkel ezt követően gyors ereszkedésbe kezdett (kis fékezőernyő lassította a leérkezést), és végül a Hőgyészhez igen közeli Dúzs falucska határában álló erdő egyik fájának lombkoronájában landolt. Az erdőt átkutatni nem volt egyszerű, bár drónok is segítették a keresést, végül Ivanics Ferenc pillantotta meg, 12 méter magasan, egy megmászhatatlan fán… McGyvert megszégyenítő manőverrel: egy faággal megtoldott 9 méteres horgászbot segítségével sikerült a fáról „lepecázni” a gondolát.

A legnagyobb izgalommal a 360 fokos kamera felvételeit várta csapat, amely a gondolán volt, és előre senki sem tudta, hogy miként viselkedik majd a sztratoszféra -60 Celsius-fokos hidegében. Szerencsére a kamera jól vizsgázott, így valóban elképesztő felvételekkel gyarapodott az egyesület.
„A teljes anyag feldolgozását követően egy VR szemüvegekkel élvezhető kisfilmet fogunk kapni, melynél garantált lesz az „instant űrutazás” élménye. Nagy kockázat volt ez a kamera, de abszolút megérte. A VR videót bárki megtekintheti majd, így élhetik át testközelből az Űrbatyu II. hihetetlen kalandjait. Ez lesz hazánk első ilyen videója, mely a világűr határmezsgyéjén készült” – mesélte Ivanics Ferenc. A videó elkészültére még várni kell, ha megszületik, arról is beszámolunk majd.