National Geographic Magyarország

A cecelégy rossz hírneve onnan ered, hogy az afrikai álomkórt okozó tripanoszóma nevű egysejtűt terjeszti vérszívás útján – a szaporodása megismerésével azonban e rettegett betegséget is megszüntethetjük.

A Kaliforniai Egyetem davisi kampuszának rovarász kutatója, Geoff Attardo kutatásaival azon dolgozik, hogy a világ minél hamarabb megszabadulhasson az álomkórtól, s más, vérszívók által terjesztett betegségektől, a szakember a The Conversation hasábjain mesélt munkája igen különös tárgyáról.

A rettegett betegség igen nehezen gyógyítható, és akkor is előfordulhatnak maradandó idegrendszeri károsodások. Megfékezésének egyedüli útja a kórokozót terjesztő cecelégy elleni küzdelem. A cecelégy nem egyetlen faj, hanem egy rovarnem neve, az embert megbetegítő egysejtűt azonban nem minden faja terjeszti.

A cecelégy (amelynek így meghonosodott neve önismétlő, ugyanis a „cece” egy bantu nyelven annyit tesz: légy) a többi vérszívótól egészen eltérő szaporodási stratégiát követ: egyszerre csak egyetlen utódot hoz létre, és peterakás helyett elevenszülő, ráadásul az utódját „anyatejével” táplálja. Több légyféle is használ ehhez kissé hasonló stratégiát: az anya testében hordozza kb. tucatnyi petéjét, azokat aztán megfelelő tápanyagok jelenlétében lárvaként helyezi el, ám ezután már nem gondozza, nem táplálja őket. A különc cecelégy azonban egyetlen petéből egyetlen lárvát nevel fel testében, mégpedig úgy, hogy a petefészkében egyesével megérő petét, a szintén a testében tárolt, korábbi párzásból származó sperma egy részével megtermékenyíti, majd méhében tovább neveli. A nőstény cecelégy többször, több hímmel is párosodhat, de már egyetlen párzásból is egy életre elegendő spermát gyűjthet össze magának. Öt nappal a megtermékenyítés után a petéből kikel a lárva, azonban továbbra is az anyalégy méhében marad, és ez az a pont, ahol a cecelégy a rokonaitól gyökeresen eltérő stratégiára vált.

Az anyalégy méhéhez kapcsolódik egy különös mirigy, amely tejszerű anyagot választ ki, ezért tejmirigynek is hívják, a kiválasztott anyag pedig fehérjékben és zsírokban gazdag, s minden olyan tápanyaggal ellátja a fejlődő lárvát, ami annak felnövekedéséhez szükséges. Egészen izgalmas, hogy a légy tejének fehérjéi szinte ugyanazokat a feladatokat látják el, mint az emlősök tejének proteinjei. Emellett a cecelégy tejében olyan, rendkívül fontos, jótékony hatású baktériumok is átjutnak az anyalégyből az utódba, amelyek hiányában a légy nem tudna szaporodni.
Nagyjából 5-6 napig növekszik így a lárva, s ekkor kellően fejletté válva a külvilág meghódításához, megszületik. Az anyalégy keres egy alkalmas helyszínt, a lárva itt születik meg, s azonnal a talajba is bújik, ahol a következő fejlődési fázisa, a bebábozódás zajlik. Ekkor a légy lárvabőre megkeményedik, védőpajzsként öleli körbe az állatot, amely nagyjából 3 hét alatt teljesen átalakul kifejlett léggyé. Ezután kibújik a talajból, s vérszívásra alkalmas áldozatot keres, no meg persze ellenkező nemű ceceléggyel is szeretne randevúzni, hogy e körforgás folytatódjon.

No de miért is jó a légynek az elevenszülés, amely nagy erőforrást igényel és lassú szaporodási stratégia? Az egyik elképzelés szerint e módszer a paraziták és ragadozók elleni védettséggel biztosít előnyt a szabadban élő lárvákhoz képest, mivel a lárváknak csak a legritkább esetben van bárminemű saját védekezési módszerük, eszközük. Az anyaméhben azonban mind a védelem, mind a táplálék rendelkezésre áll, és bár sokkal több energiába kerül így nevelni az utódot, az anyagi gondoskodásnak köszönhetően – az utód nagyobb túlélési esélyei miatt – mégis megéri. Magyarul: a minőség győz a mennyiség felett.

A cecelégy állománya azonban e stratégiának köszönhetően kicsi, és csak lassan tud újra megerősödni egy-egy védekezési hadjáratot követően, nem úgy mint egy sokkal szaporább rovar, mondjuk a szúnyog.
Az Egészségügyi Világszervezet célja, hogy 2030-ra az álomkórtól megszabadítsa Afrikát, ahol a szubszaharai régió 36 országában emberek milliói (és persze állatok is) élnek e betegségnek kitéve. Bár az évente regisztrált esetszám folyamatosan csökken, ez a csapdázásnak, a terméketlen hímek szabadon engedésének, de leginkább rovarirtó szerek használatának köszönhető.
Geoff Attardo és kollégái remélik, hogy hamarosan olyan környezetbarát, olcsó, és egyedül a cecelégy ellen hatékony védekezési módszert fejleszthetnek majd ki, amely a cecelégy párzási stratégiájának és tejtermelésének molekuláris szintű megértésén alapul.