Rejtélyes őshüllők nyomaira bukkantak a villányi szőlőtőkék mellett

Különleges, 235 millió éves leletekre bukkantak az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Dinoszaurusz Kutatócsoportjának tudósai a villányi szőlőtőkék szomszédságában. Egy közel öt méter hosszúságú, bizarr megjelenésű őshüllő csontjai kerültek felszínre, amelynek a horgászbot szerű nyaka közel kétméteres hosszúságú lehetett. A kutatók legfrissebb eredményeiket a Geologica Carpathica  tudományos szaklapban publikálták.

Az egykori parton, illetve szárazföldön élt állatokról sokáig semmilyen információnk nem volt. A tanulmány szerzői, Ősi Attila, Szabó Márton és Botfalvai Gábor most azonban arról számoltak be, hogy a legújabb villányi kutatások során előkerült több olyan maradvány – például 20-25 centiméteres nyaki csigolyák és fogak –, amelyek arra utalnak, hogy az Európa és Kína hasonló korú rétegeiből ismert, hosszú nyakú Tanystropheus az egykori Villány területén is élt.

Megnyúlt Tanystropheus nyaki csigolyái Villányból

Forrás: ELTE DInoszaurusz Kutató Csoport

„A legnagyobb csigolyák méretei alapján a villányi Tanystropheus nyaka elérhette a 2 méteres hosszt, teljes testhossza pedig akár az 5 métert is. Bár egyelőre még állkapocs vagy koponyaelemek biztosan ehhez a formához tartozóan nem ismertek, a sok ezer előkerült fog között van több olyan lelet, melyek összehasonlítva más európai lelőhelyek formáinak fogaival a villányi Tanystropheushoz tartozhattak. A hegyes, kúpos, párhuzamos barázdákkal díszített fogak arra utalnak, hogy ez a bizarr hüllő minden bizonnyal főként halakkal és a vízben úszó más kisebb nagyobb szervezetekkel táplálkozott” – mondta Ősi Attila, paleontológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, és a Magyar Dinoszauruszkutató Expedíció vezetője.

A Tanystropheus életmódjával kapcsolatban egyelőre egyetlen biztos támpontot találhatunk: ez egy svájci leletben megőrződött gyomortartalom, amelyben halak és tengeri puhatestűek vázelemei láthatók. A tudósok szerint a leletek megőrződésének körülményei alapján az őshüllő bár képes lehetett úszásra, inkább a partokon és szárazföldeken vadászott. A horgászbot őshüllő leletei mellett a paleontológusok olyan fogak maradványait is megtalálták, amelyek egyértelműen a szárazföldi ragadozó életmódra utalnak.

„Ezek a leletek azért kiemelt fontosságúak, mert a triász időszaknak ebben a periódusában alapvető változásokon mentek át mind a tengeri, mint a szárazföldi ökoszisztémák. Többek között, ekkortájt jelentek meg az első dinoszauruszok és pteroszauruszok, amelyek csak néhány millió évvel később váltak uralkodóvá. Ebben az időszakban, mintegy 220-230 millió évvel ezelőtt a tengerekben és óceánokban olyan őshüllők uralkodtak, amelyek röviddel a triász időszak vége előtt nyomtalanul eltűntek Földünk színpadáról” – mutatott rá Ősi Attila.

A kutatócsoport 2016 nyarán a villányi triász ősgerinces lelőhelyen.

Forrás: ELTE DInoszaurusz Kutató Csoport.

Évről-évre egyre többféle gerinces őshüllő maradványa került elő a villányi vörösessárga, agyagos, dolomitos márgából. Az egykoron lerakódott, majd megszilárdult kőzetben Magyarországon egyedülálló kincseket találtak a szakemberek. A területen 2012-ben kezdődtek a kutatások: az itt feltáruló kőzetrétegek túlnyomó többsége tengeri környezetben képződött, ezért a mára előkerült több ezer lelet döntő többsége tengeri állatoktól származik. Az ásatások során őshalak, egy közel négyméteres Nothosauria őskrokodil, Placodontia kavicsfogú álteknősök fogai és csontjai, továbbá más szárazföldi állatok maradványai kerültek elő. Ahogy azt az elképesztően gazdag leletanyag bizonyítja, az egykori dél-európai kontinens sekély tengerrel borított partvidékénél akár 4-5 méteres ragadozók is élhettek.

Írta: Jeki Gabriella