Akár 600 apró holdja is lehet a Jupiternek

A kanadai Brit Columbia Egyetem három kutatója a Hawaiin üzemelő francia-kanadai teleszkóp segítségével 2010-ben született, archivált felvételeket ellenőrizte, kimondottan a Jupiter irreguláris kis holdjaira vadászva. Az irreguláris holdak olyan kis objektumok, amelyek pályaelhajlása, elnyúltsága, és keringése alapján feltehetően Nap körüli pályáról befogott égitestek, s a pályajellemzőik és színképük alapján több csoportba sorolják őket. Feltételezik, hogy az egyes csoportok részint valamilyen múltbéli ütközés során kialakult égitest-darabokból keletkezhettek, egykori kisbolygók maradványi lehetnek, soknak nevet sem adtak még. Ezzel szemben a reguláris (rendes) holdak a bolygóval együtt, a bolygó körüli törmelék összesűrűsödésével keletkeztek, a Jupiter 8 ilyen holddal rendelkezik (beleértve a 4 Galilei-féle holdat).

A kanadai kutatócsoport az irreguláris kis holdak tömegéhez szeretne hozzátenni egy még hatalmasabb tömeget, s a felfedezést egy őszi virtuális bolygótudományi konferencián ismertetik majd, a leírását pedig preprintként tették közzé. Az adatvizsgálatot egy kis égrészről készült felvételekkel végezték el, a teleszkóp 340 megapixeles MegaCam nevű kamerája rögzítette ezeket. A kamera mind normál, mind infravörös fényben „lát”, az így készült képekből 60 egyedi, a Jupiter közeléről készült fotót (összesen mintegy 3 órányi időt átölelő) vizsgáltak át részletesen. E felvételeket eredetileg egy már korábban felfedezett irreguláris hold újra megkereséséhez készítették, s még az első adatfeldolgozáskor találtak 2 új irreguláris holdat is rajtuk, 2012-ben.

Most azonban új módszert választottak a több adat kinyeréséhez: a nagyon halvány objektumokat a képek összegzésével tudták megjeleníteni, ezzel a képzaj jelentősen csökken, s kitűnnek a korábban a zaj által elfedett, adatot tartalmazó képpontok. E módszerrel az átvizsgált kicsiny égrészen 55 olyan mozgó objektumot találtak, amelyek a gyanú szerint Jupiter-holdak lehetnek, azonban három közülük túl gyorsan mozgott, emiatt kizárták őket, mivel e három feltehetően nem Jupiter-hold, hanem a látómezőbe beúszó kisbolygó lehetett.
A végeredmény szerint 52 objektumról jelentették ki a kutatók, hogy Jupiter-hold lehet, az elmozdulás mindegyik esetében óránként 15-23 ívmásodperc között volt, a fényességük pedig eltért a kisbolygóöv objektumaitól. Az adatok közt ott volt az a két irreguláris hold is, amelyeket még 2012-ben fedeztek fel ugyanezen felvételekből, illetve másik 5, korábban már felfedezett holdra is újra rábukkantak. A legtöbb most azonosított objektum retrográd keringésű, vagyis a Jupiter tengelyforgásával ellentétes irányú, az átmérőjük pedig legalább 400 méteres lehet.

A megvizsgált égrész nagyságából kiindulva azután a megtalált mennyiséget  kiterjesztették a teljes Jupiter körüli égrészre, s akkora időtartamra, amely alatt e holdak átlagosan megkerülik az óriásbolygót, s ez a kiterjesztés kb. 600 új, feltételezett holdat eredményezett. Ez a mennyiség arányban áll az apró holdak eddigi legsikeresebb felfedező-szakértője, Scott S. Sheppard korábbi becslésével.

A valós felfedezésük persze még várat magára, ahogy az is, hogy a most felfedezetteket igazolja egy független vizsgálat, ez utóbbira azonban nincs sok esély, mivel e felfedezésekre fordítandó idő és erőfeszítés túl nagy a nyert adatok tudományos értékéhez képest. A tervek szerint a 2021-ben üzembe helyezendő Vera Rubin óriásteleszkóp segítségével lehet majd esély arra, hogy a mostaniakat igazolják, illetve újakat fedezzenek majd fel.